Időtlen szerelem trilógia

Kerstin Gier 

Rubinvörös

Húúú... Ezt a trilógiát muszáj egyben bemutatnom, hiszen már azt is nehéz volt kivárni, hogy a kezembe foghassam a következő részt. Tehát nem szeretnék most senkit sem megvárakoztatni a véleményemmel. Amikor először a kezembe vettem, elég furának találtam a borítót is, a fülszöveget is. Ha nincs a barátnőm, aki a kezembe nyomja, hogy olvasd el, nagyon fog tetszeni, talán sose élem át ezt a kalandot.

A történet Gwendolynról és Gideonról szól, akik időutazók. Azonban ennyivel nem lehet elintézni ezt. Először is Gwendolynnak semmi köze nincs az időutazósdihoz. Unokatestvére az, mindenki úgy hiszi, mígnem kiderül, hogy Gwen egy délután visszaröppen jóóó pár évet a múltba. Nagy patáliát csap ekörül az egész család - Charlotte, az unokatestvér játssza a beképzelt hőst. Gwen pedig nem tud mit kezdeni az egésszel. Ráadásul megismerkedik Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek úrral, azaz Gideonnal. Az először pöffeszkedő, dölyfös, beképzelt, már már undorító fiú később igen kedvessé változik - jellemfordulat? Ennek mind megvan az oka, és ez a folyamat igencsak sok vicces szituációt hoz magával. Amikor a két főhős megbarátkozik a helyzettel, majd egymással is, egy olyan utazás indul el, melynek azt kívánjuk, sose legyen vége...

Rengeteg csavar és rejtély bujkál a könyv lapjain, melyeket megéri feltárni és részesük lenni.

Azonban nekem nem ezért tetszett legelsősorban. Az időutazásuknak megvan a lényege; ez egy küldetés. Éppen ezért nem toppanhatnak Rákóczi elé farmerben meg egy zenekaros pólóban (már ha hordanak ilyet). Szóval ennek okán van egy nagyon kedves varrónőjük, aki olyan szép ruhákat alkot nekik, melyeket még a régi korban is megirigyelnek. Még én is, olyan szép leírásokkal találkozik az ember. 

A könyv végén pedig ott a pont, de a vágyakozás is a következő rész után. Egyszerűen imádtam. Ha el lehetne felejteni, hogy miről szól egy könyv, ez tuti az első helyen állna, hogy minél hamarabb újraolvashassam, és izguljam végig.

Zafírkék

Ezt hol is kezdhetném...? Megvan: Xemerius. 

A trilógiából ez a kedvenc könyvem. Kezd valami kibontakozni a főhősök között, a rejtély titokzatossága csak fokozódik, hatalmas súly nehezedik a vállukra, és megjelenik a világ legcukibb vízköpőszobor-szelleme ^_^ Azaz Xemerius.

A szellemet Gwendolynon kívül senki nem látja, éppen ezért elég vicces helyzetekbe tud kerülni, amiken jókat nevet az olvasó. 

Erről írok a legkevesebbet, nehogy valami fontosat áruljak el. Összességében már Xemeriusért megéri elolvasni ;)

Smaragdzöld

Az érzelmi hullámvasúton döcögve Gwendolynnal a kalandok sűrűjébe vethetjük magunkat. Gideonnal a kapcsolata nem éppen olyan, hogy...jó. Ráadásul nem is kuksolhat a szobájában, mint a kamaszok szoktak egy szerelmi bánat alkalmával. De még csak otthon sem játszhatja az élőhalottat. Az időutazás nem várhat, menni kell. Gideonnal. Mindennek a végén pedig egy olyan dolog előtt állunk meg, ami mindenkit meghökkent. Persze a "sunyibbak", ha szabad így fogalmaznom, kitalálhatják már a vége felé, hogy mi is lesz, de azért a végeredmény igen érdekes lesz, ezt garantálhatom. 

____________________________________________________________________

– Á, hát itt vagy! – A teste maradékát is bepréselte a szobába, és felrepült az asztalra, ahonnan kíváncsian bámult ránk. 
– Ó, jaj! Most már két szobaszökőkút is van! A Niagara Falls nevű kifutó modellt nyilván akciósan árulták.

– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam. 
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket.