Időtlen szerelem trilógia

Kerstin Gier 

Rubinvörös

Húúú... Ezt a trilógiát muszáj egyben bemutatnom, hiszen már azt is nehéz volt kivárni, hogy a kezembe foghassam a következő részt. Tehát nem szeretnék most senkit sem megvárakoztatni a véleményemmel. Amikor először a kezembe vettem, elég furának találtam a borítót is, a fülszöveget is. Ha nincs a barátnőm, aki a kezembe nyomja, hogy olvasd el, nagyon fog tetszeni, talán sose élem át ezt a kalandot.

A történet Gwendolynról és Gideonról szól, akik időutazók. Azonban ennyivel nem lehet elintézni ezt. Először is Gwendolynnak semmi köze nincs az időutazósdihoz. Unokatestvére az, mindenki úgy hiszi, mígnem kiderül, hogy Gwen egy délután visszaröppen jóóó pár évet a múltba. Nagy patáliát csap ekörül az egész család - Charlotte, az unokatestvér játssza a beképzelt hőst. Gwen pedig nem tud mit kezdeni az egésszel. Ráadásul megismerkedik Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek úrral, azaz Gideonnal. Az először pöffeszkedő, dölyfös, beképzelt, már már undorító fiú később igen kedvessé változik - jellemfordulat? Ennek mind megvan az oka, és ez a folyamat igencsak sok vicces szituációt hoz magával. Amikor a két főhős megbarátkozik a helyzettel, majd egymással is, egy olyan utazás indul el, melynek azt kívánjuk, sose legyen vége...

Rengeteg csavar és rejtély bujkál a könyv lapjain, melyeket megéri feltárni és részesük lenni.

Azonban nekem nem ezért tetszett legelsősorban. Az időutazásuknak megvan a lényege; ez egy küldetés. Éppen ezért nem toppanhatnak Rákóczi elé farmerben meg egy zenekaros pólóban (már ha hordanak ilyet). Szóval ennek okán van egy nagyon kedves varrónőjük, aki olyan szép ruhákat alkot nekik, melyeket még a régi korban is megirigyelnek. Még én is, olyan szép leírásokkal találkozik az ember. 

A könyv végén pedig ott a pont, de a vágyakozás is a következő rész után. Egyszerűen imádtam. Ha el lehetne felejteni, hogy miről szól egy könyv, ez tuti az első helyen állna, hogy minél hamarabb újraolvashassam, és izguljam végig.

Zafírkék

Ezt hol is kezdhetném...? Megvan: Xemerius. 

A trilógiából ez a kedvenc könyvem. Kezd valami kibontakozni a főhősök között, a rejtély titokzatossága csak fokozódik, hatalmas súly nehezedik a vállukra, és megjelenik a világ legcukibb vízköpőszobor-szelleme ^_^ Azaz Xemerius.

A szellemet Gwendolynon kívül senki nem látja, éppen ezért elég vicces helyzetekbe tud kerülni, amiken jókat nevet az olvasó. 

Erről írok a legkevesebbet, nehogy valami fontosat áruljak el. Összességében már Xemeriusért megéri elolvasni ;)

Smaragdzöld

Az érzelmi hullámvasúton döcögve Gwendolynnal a kalandok sűrűjébe vethetjük magunkat. Gideonnal a kapcsolata nem éppen olyan, hogy...jó. Ráadásul nem is kuksolhat a szobájában, mint a kamaszok szoktak egy szerelmi bánat alkalmával. De még csak otthon sem játszhatja az élőhalottat. Az időutazás nem várhat, menni kell. Gideonnal. Mindennek a végén pedig egy olyan dolog előtt állunk meg, ami mindenkit meghökkent. Persze a "sunyibbak", ha szabad így fogalmaznom, kitalálhatják már a vége felé, hogy mi is lesz, de azért a végeredmény igen érdekes lesz, ezt garantálhatom. 

____________________________________________________________________

– Á, hát itt vagy! – A teste maradékát is bepréselte a szobába, és felrepült az asztalra, ahonnan kíváncsian bámult ránk. 
– Ó, jaj! Most már két szobaszökőkút is van! A Niagara Falls nevű kifutó modellt nyilván akciósan árulták.

– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam. 
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket.

Harry Potter és a Bölcsek Köve

J. K. Rowling

Harry Potter és a Bölcsek Köve

"A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Még nincs 3 éve, hogy elkezdtem ezt a könyvet olvasni. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy el kéne. Nem is szerettem még ekkor annyira olvasni, de azért már vágytam valami olvasnivaló után. Így aztán suliban már érettségi írásbeli után a lyukas órákon és a „semmit nem csinálunk” órákon megláttam, hogy egy kedves osztálytársam olvassa. Először furának tűnt, mert csak kemény borítósan láttam Harry Pottert, ez pedig csak sima papírkötésű volt. Persze ez aztán nem zavart engem. Majd egyik szünetben kölcsönvettem és csak úgy valahol felütöttem a könyvet. Ekkor derült ki számomra, hogy ez angolul van írva. Meglepetésemre a 80%-át meg is értettem, mivel könnyű nyelvezettel van írva az egész, meg aztán gyerekeknek szól. Majd órán is olvastam, a következő órán is, és megtetszett. Elkértem a könyvet, de nem volt túl sok időm, hogy elolvassam, mivel tanulnom kellett. Egy hét eltelte után vissza is adtam a könyvet, elolvasva. Ezután letudtam az érettségit, és megkaptam a tabletem. Örültem, mert így akkor már tudtam olvasni e-bookot is. Nyomban le is töltöttem a maradék 6 részt angolul és belevágtam. Huzamosabb ideig olvastam, de azt hiszem olyan 5-6 hónapot ölelt fel a 6 könyv elolvasása.

Az első részt még filmként egy moziban láttam. Akkor még nem annyira voltam oda érte, csak a filmeffektek tetszettek nagyon. Majd aztán a többi filmet is látva megkedveltem a történetet és  a szereplőket...főleg Hermionet és Lunát.

Ahogy belekezdtem a könyvbe, nem is tudtam, hogy mire számítsak.  Eddig csak a film járt a fejemben, és el nem tudtam képzelni a történetet másképpen. Mégis meglepetést okozott, mivel vannak kihagyott részek, vagy pedig kissé átformált jelenetek. Az eleje még szinte meg is felel a filmnek, csak néhány apróság esett ki belőle. Dursley-ék nagyon nem voltak szimpatikusak nekem, csak a legeslegvégén,  de azt majd máskor fejtem ki.  Néha nagyon kitudtam volna osztani Vernon-t, ahogy Harryvel bánik. És még ott vannak a baglyok. Tudom, hogy nem volt nyomtató a varázsvilágban, de Dumbledore minden egyes levelet a saját kezével írta meg? Persze később a Tűz Serlegében kiderül, hogy meglehet bűvölni egy pennát, ami leírja amit mondunk. Szóval így máris könnyebb, de azért akkor is sok levelet kapott. Másik dolog meg, hogy hogy nem sikerült egyetlen levelet sem elkapnia?? Csak simán becsúsztathatta volna valahogy a zsebébe, akármilyen összegyűrten, majd aztán mikor egyedül lenne elolvassa; de nem sikerült neki. Viszont nekem tetszett a kis szobája a lépcső alatti gardróbban. Picike hely, ahol van egy ágy meg pár dolog. Tetszene..nyugisan elbújsz szinte, olvasol, alszol, álmélkodsz, csak úgy vagy.

Majd jött Hagrid, és saját kezűleg vitte el Harryt...a bankba. Nagy híresség volt, de mégsem tudott róla. Talán egy kicsit büszkébb lehetett volna magára, mikor az Abszol Úton járt. Jóó, tudom hogy még csak 11 éves volt, de akkoris. Első „ismerőseit” is itt szerzi. Hiszen itt jelenik meg legelőször Draco, majd később a vonatnál Ron családjával, aki ugye jó barátja lesz később. Legalább nem volt egyedül a vonaton, és tudott beszélgetni valakivel. Bár engem érdekelne már akkor, mikor megtudtam, hogy te jó ég, én varázsló vagyok!, hogy mégis hogyan vagyok én varázsló? De mindegy, nem ez a lényeg. Kezdődik a suli, minden elsős álma, hogy iskolás legyen...az első hónapokban. Utána már kevésbé. Én még szerintem most is mennék egy ilyen varázslósuliba, ha létezne. Egyik nagy vágyam válna valóra, hogy varázsolhassak.

Első év, minden alapot el kell sajátítani, de azért menőzhet, hogy már elsősként beválogatják a Griffendél kviddics csapatába. Ez mondjuk olyan egó növekedésben jelenik meg (a harmadik részben, mikor hirtelen dühös lesz Siriusra és megakarja találni majd megölni). 

Pitont nagyon bírtam, már első évtől. Nem érdekelte, hogy kicsoda Harry és milyen híres, hanem tette a dolgát...és tilosban járt..Harry szerint. Harry és Mógus között a kapcsolat szintén érdekes, pedig mikor vele találkozott, akkor csak egyetlen egyszer kezdett fájni a sebe. Holott ekkor már Voldemort jelen volt. 

A trollos fejezet az egyik kedvencem a könyvben. Nagyon viccesen van tálalva a története, és csak hosszú gondolkodás után derül ki, hogy hogyan is került oda az a troll. Mert ugye annak valahonnan jönnie kellett. Majd még a háromfejű kutya, azaz Bolyhoska. Hagrid kicsi kutyusa. Már amennyire kis kutyusnak lehetne őt nevezni. A könyvben kevésbé tűnik veszélyesnek, de azért ott is megijedne az ember, ha szembe találkozna vele. 

A kviddics meccs letudva, Harry megnyerte a csapatának a játékot. Ez is érdekes, hogy a könyvben mind a 3 meccs le van írva, amíg a filmben csak a Mardekár elleni van bemutatva. Természetesen a másik kettőnek kisebb jelentősége volt. Ezek után Hagrid jön előtérbe és az ő kis sárkánya. Tilos az iskola területén sárkányt tartani, és sajnos le is buknak. Malfoy követte Harryt, Ront és Hermionet, ahogy meglátogatják Hagridot. Ezek után megbüntetik őket...szerintem jogosan is. Főleg Malfoyt. De ez csak az én véleményem.

Voldemort újra megjelenik. Már amennyire megjelenik. Harryt meg elkapja a fejfájás..megint. Ez a része úgy nem éppen maradt meg. Talán kevésbé is fontos. Csak találkoznak és ennyi. Firenze jön és elzavarja őt. 

Lassan itt az év vége, és még mindig Pitonra gyanakodnak, hogy valamit el akar lopni. Edevis tükre fontos szerepet játszik ezután. A kastély egy eldugott részén volt, de miután Dumbledore megtalálta Harryt hogy az bámulja, pár nap után elvitette. Kezd beindulni a gépezet. Kutatások, könyvtár, problémák, "leleplezések", és persze csintalanság.

A másik kedvenc részem pedig a vége. Ez a filmben le lett rövidítve, pedig nem kellett volna. A rész, mikor lejutnak a háromfejű kutya alatti csapóajtón. Ekkor kezdődik az igazi izgalom. Minden tanárnak vannak kihelyezett "csapdái", ez még tetszik is, hiszen nem csak úgy kell eljutni a végére, hogy semmi akadály. Szépen mindegyik feladatot meg kellett oldaniuk. Legjobban azt sajnálom, mikor a filmből Piton feladatát kihagyják belőle. Pedig az a legjobb, mind közül. 

És elértünk a végéhez. Harry észreveszi, hogy az ellenfele mindezidáig nem Piton volt, hanem Mógus professzor. Újra megjelenik Edevis tükre, és Harry most jön rá, hogy igazából mit is mutat meg a tükör. Szerencséjére Voldemortnak nem sikerül megkaparintania a követ. A végén már csak Dumbledore van, és kezdődik a nyári szünet. Mindeközben a Griffendél nyerte meg a házak közti pontversenyt. És a nyári szünet végén kezdődik majd el a Titkok kamrája.

A sorozatból nem a kedvenc, de azért jó volt elolvasni...összességében tetszett ez is, mint ahogy a többi. 

A beavatott

Veronica Roth

A beavatott

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Először a film volt, aztán a könyv. Pedig eleinte még nem is annyira érdekelt, meg inkább ilyen csajoknak való könyvnek gondoltam. Hát egy kicsit tévedtem. 

A film bejött, fogalmam nem volt, hogy miért is néztem meg. Szerintem csak azért, mert eléggé felkapott volt. Megnéztem. Aztán még egyszer. Majd még egyszer. Érdekesnek találtam a történetét. Szószerint bejött. Természetesen aztán ahogy a könyvet kezdtem el olvasni, akkor már a filmbéli szereplőkkel képzeltem el az egész történetet. 

Egyik kedvencem már az, hogy egy hősnőről szól. Azok a történetek már 1 piros pontot kapnak nálam. Számomra furán indult az egész, de aztán ráeszméltem, hogy nem is olyan hülyeség ez az egész. Persze fura volt számomra, hogy egy egész társadalmat csak úgy beskatulyáztak 5 csoportba. Ha én is szerepeltem volna benne, biztosan Elfajzott lennék. Nem tudom magam elképzelni kizárólag csak műveltnek vagy barátságosnak vagy csak bátornak. Mindegyikből egy kicsi, különböző arányokban. Így aztán magamra leltem kissé Trisben, mivel ő is ilyen volt...nem tudott teljesen beilleszkedni csak is kizárólag egyetlen csoportba.

Voltak pillanatok, mikor olyan "éhezők viadalás" érzésem volt, de korán kialudt, mert azért mégsem olyan. Például mikor el kellett dönteni, hogy melyik csoportba tartozzanak. Aztán ahogy Tris bekerült a bátrak közé, következett az edzés és a harcok. Itt azért bőven eltér a film és a könyv. Ritkán van velem így, de a könyvben részletesebben volt leírva és jobban átjött Tris bátraknál töltött ideje, mint a filmben. Sok részt kihagytak, de azért a java megmaradt.

A vizsgák...kicsit kaotikusak, de érthető, hiszen nem lehet mindenki a legjobb. Ez manapság is így van, mint mikor érettségizünk vagy éppen egyetemre jelentkezünk. A vizsgánkon múlik, hogy sikerül bejutni avagy sem...és mi is csoportnélküliek leszünk. Ez a rész viszont a filmben jobban van szemléltetve...a felkészülés a szérummal, majd a vizsga is a bírák előtt. Persze ez már ízlés kérdése.

Majd jött a nagy változás. Egy újabb szérum készült el, amivel irányíthatóak lettek az emberek.

Mivel Jeanine, a műveltek vezetője szeretett volna lenni a vezető, azonban az Önfeláldozók ezt nem engedték, és a „a jogok könyvében” is leszögezték, hogy az Önfeláldozók vezessék a társadalmat, mivel önzetlenül döntenek, és nem elfogultan vagy egy bizonyos célt követve...mint például Jeanine. A szérumot és a bátrakat felhasználva lerohanta az Önfeláldozókat, azonban az elfajzottakon nem működött a szérum. Tehát Trisen sem. Ez viszont még nagyobb probléma volt számára, mivel így bármikor elfoghatják és száműzhetik...rosszabb esetben tesztelnek rajtuk különböző szérumokat. Ezért is szabadult el a többi bátortól Négyessel együtt, aki szintén elfajzott volt. Hogy megfékezzék Jeanine-t, le kellett állítani a programot. Sikerrel járnak, azonban menekülniük kell. A város falain túl, a Barátságosokhoz menekülnek.

Összességében a történet nagyon kalandos. A poén azért ritkaság benne, de nagyon érződik benne a jellemfejlődés..főleg Tris felől. Négyesen is átjön valami, mivel szerelmes lesz Trisbe, de ez csak később bontakozik ki. Így eljutottunk a szerelmi szálhoz, ami nem éppen bonyolult, de azért mégis. Tris akarja is meg nem is. Ha belegondol a jövőbe, akkor nem akarja, de a jelenben szereti Négyest.

„ – A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra. 

Úgy érzem, mintha valaki friss levegőt fújt volna a tüdőmbe. Nem vagyok Önfeláldozó. És Bátor sem. 

Elfajzott vagyok. 

Akit nem lehet irányítani.”

Hivatalos oldal (Film)

A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szötvetsége

J.R.R. Tolkien

A Gyűrűk Ura

(A Gyűrű Szövetsége)

Egy Gyűrű mind fölött, 
Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.

A könyv egyik legfontosabb mondata, ami leírja, hogy mivel is állunk szemben és mit is fogunk majd később megtudni a könyvből.

A Hobbit cselekménye után 60 évvel kezdődik, mikor Bilbó 111. és Frodó 33. születésnapját ünneplik. Gandalf, Bilbó régi barátja, meglátogatja őt és a születésnapra egy nagy lakomát terveznek, illetve Bilbó szeretne bejelenteni valamit, de ebbe nem avatja be még Gandalfot sem. Az ünnepség során minden a legnagyobb rendben megy, mígnem elérkezik Bilbó szónoklata, amikoris felhúzza az ujjára a gyűrűt, és eltűnik a megyéből. Ez azonban meglepi Gandalfot, mivel ő egy mágus, és tudja, hogy az ilyenek nagyon ritkán esnek meg. Főleg hobbitokkal. Ezért is siet Bilbó házába, még mielőtt elmenne, és sikerül rávennie, hogy a gyűrűt is hagyja ott Frodónak. Gandalf ezután elmegy, de megígérteti Frodóval, hogy titokban tartja a gyűrűt és elrejti. 

17 évvel később Gandalf Minas Tirith-ben kutat, majd Frodóhoz siet, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg az az Egy Gyűrű. Mikor meglátja a mordori feliratot, rábírja Frodót, hogy nem biztonságos a megyében maradnia, ezért eladja Zsáklakot és Bakföldre utazik. Az útján a nazgúlok kezdik üldözni, a Gyűrűlidércek, Szauron szolgái. Bakföldön Frodó Gandalfot várta, aki azonban nem jelent meg. Ez idő alatt Gandalfot Fehér Szarumán Vasudvardba csalta és bebörtönözte őt. Másnap hajnalban ezért elindul, azonban nem egyedül. Csavardi Samu, Borbak Trufa és Tuk Peregrin társaságában. 

Az öregerdőn keresztül próbálnak menekülni a nazgúlok elől, viszont ekkor egy másik csapdába esnek. A fák csapdájába, akik elfogják őket. Szerencséjükre a Bombadil Toma, aki a fák fölött rendelkezik erővel, kiszabadítja őket. Innen Bree felé vezetett az útjuk, ahol is betértek a Pajkos Póni fogadóba. Itt találkoztak Aragornnal, aki Gandalf barátja és aki segít nekik az útjukon tovább Völgyzugoly felé. 

Útközben az egyik táborhelyükön (Széltetőn) éjjel megtámadják a lidércek. Pánikjában Frodó felhúzza a gyűrűt, azonban ezzel nem segít magán, mivel a lidércek ígyis látják őt. Az Angmari Boszorkányúr egy Morgul-tőrrel megsebzi Frodót, majd ekkor közbelép Aragorn, még mielőtt Frodót megölték volna és a gyűrűt elvitték volna. Így aztán sebesülten, de folytatta útját Völgyzugoly felé. Útközben összetalálkoztak az egyik tündeúrral, Glorfindellel, akinek segítségével gyorsan Völgyzugolyba ér, és megmenekül a nazgúloktól. A nazgúlok az út végén csapdába esnek, mivel Gandalf és Elrond úr egy folyó áradatot zúdít feléjük, így egy időre eltűnnek, azonban nem halnak meg. 

Elrond sikeresen meggyógyítja Frodót, majd néhány nap után a többiek is megérkeznek. Frodó gyógyulása után tanácsot tartanak ahol részt vesznek emberek, tündék, törpök, egy mágus és egy hobbit. Ezen a tanácson eldöntik, hogy a gyűrűt el kell pusztítani. Ekkor Frodó önként jelentkezik, hogy elviszi a gyűrűt. 9 személyt jelöltek ki erre a feladatra: Frodót, Gandalfot, Aragornt, Boromirt, Legolast, Gimlit, Pippint, Trufát és Samut. 

A szövetség dél felé indul, de időközben kénytelenek átkelni a Ködhegységen. A Caradhras egyik hágóján azonban nagy hóviharba ütköznek és dönteniük kell. Folytátják erre az útjukat, vagy visszamennek, és Mórián keresztül próbálnak átjutni. Frodó döntése volt a mérvadó, aki Móriát javasolta, holott Gandalf félt belépni a hajdani törpbirodalomba. Móriában azonban megtámadják őket az orkok, és egy órégi balrog is. A balrog láttán az orkok fedezékbe vonulnak, azonban a szövetségnek mennie kellett minél gyorsabban. Az út végén viszont az útjukba állt a balrog, akivel Gandalf mérkőzött meg. Gandalfnak sikerült letaszítania Mória hídjáról, azonban őt is magával rántotta. 

Ezek után már csak nyolcan maradtak, és Aragorn lett a vezetőjük. Aragorn Lothlórienbe viszi őket, egy tündekirályságba. Celeborn és Galadriel szívesen látja őket, majd mielőtt tovább indulnának, Galadriel ajándékokkal búcsúzik el tőlük. A csapat az Anduin folyón haladt tovább, azonban a zúgónál dönteniük kellett, hogy merre indulnak tovább. Ekkor letáboroznak, majd Boromir és Frodó elmegy fát szedni a tűzre. Azonban Boromirnak más tervei vannak, és megpróbálja elvenni a gyűrűt Frodótól. Frodó viszont felhúzza  a gyűrűt az ujjára, ezzel eltűnik Boromir szeme elől. Ekkor dönti el Frodó, hogy egyedül vág neki Mordornak. Viszont van amire nem számított. Samu rájött a tervére, így végül is nem egyedül, hanem ketten folytatták az útjukat Mordor felé.

Mikor olvastam a könyvet, először kicsit másra számítottam. Egyáltalán nem az én stílusomban volt írva, hogy a cselekményen van a fő hangsúly. A legtöbb dolgot melléktörténetekből lehetett megtudni csak, és gyakran figyelni kellett, hogy ne keveredjek bele, mivel a film egy picit máshogy működött. Ezen kívül persze tetszett, és jó volt olvasni. Kicsit régiesebb nyelven volt íródva, és fura is volt párszor, de szerintem egy igazi klasszikus. 

A következő pár napban majd még leírom a könyv további részét is, de ha elolvassuk már csak azt amit én itt leírtam, és a filmet is ismerjük, akkor elég sok dolog fura lehet, illetve nem egyezne meg a film és könyv között.

Harry Potter

Augusztusi kihívásunk mai "főszereplője" egy sorozat. J.K. Rowling világhírű Harry Potterjét hoztuk ma el nektek a mi szemszögünkből.

A mai önriportunk néhány részletre tér ki, a történettel kevésbé foglalkozunk, hiszen azt rengetegen ismeritek. Mégis lesznek olyan napok, amikor HP részeket hozunk bemutatásul, mi hogy éltük át őket. A szót nem is szaporítanám tovább. Kellemes olvasást mindenkinek!

1. Mi volt előbb: a könyv vagy a film?

A film. 4 éves voltam, amikor elvitt anyum a moziba az első részre. Nővérem bele volt bolondulva, és az sem érdekelte, hogy szlovákul vetítik (ugye Felvidéken élünk :) ). Máig emlékszem rá. Imádtam. Később kazettán is megszereztük, és szinte kívülről tudtam. A könyvet csak pár éve olvastam el... Valamiért nem volt hozzá sose kedvem, hiszen ott a film. Na, de ahogy elolvastam, kiteljesedett az egész történet. Rengeteg dolog nem került bele a filmekbe, így egy picit haragszom rá :P Ettől eltekintve mindkettőt szeretem, és a szívembe lopták magukat.

Egyértelműen a film volt nekem az első. Hány éves is lehettem? Azt hiszem olyan...9 éves lehettem, mikor először láttam moziban az első részt. Suliból voltunk, és szerintem megérte. Mondjuk akkor voltam moziban is először, szóval nagy élmény volt. A könyv az még váratott magára. Amúgy azt hiszem, hogy ekkor kezdtem el nagyon érdeklődni a filmek világa iránt. Látványos volt akkor, az egyszer biztos. Teljesen más szemmel néztem, mint most.

2. Mi fogott meg a témában?

A varázslat. Az a környezet, amit Dumbledore-t körülveszi - hiszen sok mindennek ő a fő feje - és a nem is tudom...minden.

Hát vajon mi tetszhetett?? Persze hogy a varázslás és az ő világuk. Régen én is varázsló akartam lenni. Folyton egyenes ágakat szedtem össze, és hasonlóan hadonásztam velük, illetve kántáltam a varázsigéket. Persze amit tudtam, mert vannak amelyeket nem tudtam.  Ettől függetlenül még gimiben is szívesen „hajtogattam” papírból pálcát. Ekkorra legalább ismertem a varázslatok 80%-át. Aztán meg jó volt csak úgy gyerekeskedni kicsit. 

Még ma is szeretem a varázslást. Menő dolognak tartom. Mindig is meg akartam tanulni varázsolni valami igazán jót...de eddig valahogy nem sikerült.

3. Mikor és miért olvastad el a könyveket?

Azt hiszem két éve olvastam először őket. Kifogytam az olvasnivalóból, és már a kellő kíváncsiság is megvolt, így kézbe vettem, és le se tettem a hetedik részig.

Vicces, de érettségi után olvastam el az első részt. Utána persze a többit is, de azért fura, hogy 9 évesen láttam a filmet először, és 18 évesen olvastam csak el a könyvet. De ettől függetlenül jó volt. Voltak benne részek természetesen, amik nem egyeztek meg a filmmel, és ezt azonnal észrevettem. Persze nem hibáztatom a filmrendezőt, jó munkát végzett, azt kell hogy mondjam.

Azért kezdtem bele, mert „Ó, ez angolul van! Kíváncsi vagyok milyen lehet eredeti nyelven”. Aztán könnyűnek tűnt a nyelvezet, mivel gyerekeknek íródott, szóval simán megértettem. Végül a maradék hatot is angolul olvastam el. Ez a 7 könyv volt az első, amit angolul olvastam el. Örülök neki...megszerettette velem az angol nyelvű könyvek olvasását.

4. Melyik tetszett a legjobban?

Az ötödik rész, mert ebben van a legtöbb olyan dolog, ami nem került bele a filmbe, és ezek a dolgok igazán figyelemre méltóak és fontosak. A későbbiekben majd részletesebben szeretném bemutatni és elmondani a dolgokat.

Hmm...ezen kicsit gondolkodnom kell, mert mindegyikben van, ami tetszett és van ami nem. Nehéz választás, de a Főnix rendjét mondanám kedvencnek. Igaz, hogy a leghosszabb könyv, de szerintem az egyik legviccesebb is, és ekkor kezdődik el az igazi háború. Mondtam már, hogy odavagyok a háborúért? És ez még varázslók között...fenomenális. Tehát igen, az ötödik könyv tetszett a legjobban.

5. Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Hmm.. Nem tudom :( Hagrid, Hermione, Ron, Harry, George, Fred és mindenki más. Komolyan nem tudok választani... Igaz, van aki kedvesebb számomra, de nem tudnék választani közülük. Esetleg Dobbyt. Őt nagyon nagyon szerettem (a többieket is!). De az ő boldogsága, megjelenése néha teljesen fel tudott vidítani és meg is nevettetett. A legkisebb dolognak is tudott örülni. Példát vehetnének páran róla ;)

Sok kedvenc szereplő van, és nehéz is lenne közülük választani...főleg egyet. Kettőt még tudok. Hermione és Luna. Hermionet az első részekben még nem annyira kedveltem, de később egyre jobban bejött. Eleinte túlságosan a szabályokkal volt, nem szeretett tilosban járni...a végén már annál inkább. Luna meg Luna. Okos, szép, a neve is szép, szóval simán tetszett. Mármint szereplő tetszett..nem máshogy, ne hogy félreértés essék. Azt mondjuk sajnáltam, hogy nem volt benne már a második résztől kezdve, pedig ő is Ginnyvel kezdte a sulit. Mindegy most már, kedvencem és kész.

6. Szerinted mi a sorozat mondandója, lényege?

Elsősorban a szórakoztatás, és a fiatalság megszólítása. Természetesen ez a történet mindenkihez szól, nem csak az ifjúsághoz. A szórakoztatás mellett pedig ott van egy fontos szál is. Az egész történet vezérfonala a szeretet. Minden ebből indul ki. Kezdve Lily védelmező szeretetével, Piton "tartózkodó" szeretetén át, egészen Ron és Hermione szerelméig. Mindenütt ott van. Csupán Voldemortból veszett ki. Rá nem vár más, csak a halál. Holott a lehetőség végig ott van előtte... De nem lép előre, ő megmarad a szeretetlenség világában. Innen ered minden rossz és minden konfliktus is. A való életben próbál szerintem rámutatni ugyanerre a problémára Rowling egy olyan történeten keresztül, aki mindenkit megérint. Csakúgy, mint a szeretet is.

A mondandója az,hogy: „Varázslás már pedig létezik!”

7. Szerinted mennyire tér el a film és a könyv?

Vannak eltérések, mint mindig. De ahogy már előbb mondtam, nekem az ötödik résznél ütött nagyon. Ott rengeteg dolog kimaradt, és picit be is telt a pohár... Ekkor váltam teljes mértékben könyvpártivá.

Fogós kérdés, mivel mindkettőt szeretem. Annyit fűznék hozzá, hogy egy film nem lehet olyan hosszú, mint egy könyv, tehát el kell, hogy térjen egymástól, azonban azt kell hogy mondjam, amit csak lehetett, és a történet is megengedte, egész közel van a film és a könyv egymáshoz. Százalékban kifejezve olyan 75-öt mondanék. Annyi bőven elég. Legtöbb eltérés (illetve elhagyás), az negyedik, ötödik, és a hatodikban van, mivel ezekben voltak olyan mellék történetek is, amelyek nem nagyon kötődtek a fő történethez. Ilyen például mikor Hermione a házimanók jogaiért küzdött.

8. Voldemort bukása után vajon hogy folytatódna a történet?

Mindenki boldog, a gyerekek élik az életüket, de azért a mindennapi gondok ott vannak. De ezeket már egy olyan világban tudják megoldani, ahol béke honol, és rendben van minden. Az emberek is. Hiszen..a társadalomban a legnagyobb baj az emberekkel van, nem? Ebben a csodatörténetben pedig még ez is helyrejön. Milyen jó lenne... :3

Minden a legnagyobb rendben, azonban megint történik valami hosszú idő után, és lesz egy újabb Voldemort, aki nem Voldemortnak fogja hívni magát. Hiába, Sirius megmondta. A történelem megismétli önmagát.

9. Szerinted hány varázslóiskola volt még a Roxforton kívül, és az mennyire lehetett más?

Szerintem éppen annyi, ahány mugli suli. Jóó, valamivel biztosan kevesebb. De azért vannak. A minőségük pedig szerintem nem éri el a Roxfortit. Ehhez nem nagyon tudok többet fűzni. Nálam Roxfort a legjobb :3

Sok. Konkrétabban olyan 13 minimum. Mert ugye ha volt kviddics világkupa, akkor valahol kell lennie iskolának, viszont a tűz serlegében csak 3 iskola vett részt a trimágus kupán (Roxforton kívül), és a kviddicskupán ott volt Írország is. Ezért több iskola volt szerintem.

Sokkal másabb kellettek hogy legyenek. Minden iskolának megvan a saját...eredetisége.

         10. Kipróbálnád a varázslósakkot?

Ezer örömmel! Persze nem élesben, ahogy a Bölcsek kövében is történik. Hanem finoman, egy kis táblán. Nagyon élvezném. Szeretek sakkozni amúgy is, ez pedig még jobban megszerettetné velem. Talán jobban átlátnám.... Hmm..kell nekem egy!

Kipróbálnám, de nem vagyok túl nagy sakkmester. Volt, hogy egy egyszerű gyalogtól is sakkmattot kaptam.

11. Kinek a bőrébe bújnál szívesen és miért?

Hermione. Összejön Ronnal! Meg okos. Nagyon okos. Ugyanakkor van benne elég spiritusz, és sok mindent ügyesen meg tud oldani. Szívesen lennék olyan, mint ő.

Talán Luna bőrébe, mivel róla keveset ír az írónő, és kíváncsi vagyok, hogy mit is csinál a szabadidejében, kikkel jár össze (persze ilyenből kevés van), meg hogy igazából milyen az ő élete.