A festmények világában

Mint (hobbi)fotós közel érzem magam a festészethez. Igaz, nem az én világom, hiszen rajzolni is csak a magam módján tudok, de ez a világ mégis a fényképészet elődje. Akkora örökléte és szépsége van, amin a mai ember is eltöpreng... Talán olyan egy-egy festmény, mint egy könyv. Ha megtalálja a nézőjét, úgy, mint egy könyv az olvasóját, akkor távoli világokba repítheti el, ejtheti rabul, mutathat neki újat.

Ilyen élményekkel léptem ki egyszer egy sokadik múzeumból. Annyi festményt láttam már életemben, hogy megfájdul a fejem is, ha végiggondolom. De nem bántam meg. Minél többet láttam, annál inkább értettem őket... Nagy dologgal ajándékoztak meg. A művészet valami olyan dolog, amivel közelebb kerülünk egy fenségesebb, szebb világhoz... (Utána viszont ki kell lépnünk az utcára, ahol valószínűleg elveszik ez az érzés.)