Nyári könyvajánló

Nagyon szeretek olvasni, de ez talán a bejegyzésekből is kiderült már. Sokan vannak még így, tudom...

Eddig rengeteg szerelmes könyvet olvastam, sőt faltam fel. Majd egy előadáson felnyitották a szememet, ez nem biztos, hogy olyan jó. Miért?

Azért, mert a könyvek alakítják gondolatainkat, így életünket. Aki rengeteg valószerűtlen sztorit olvas, az az életében is ezt fogja keresni, de ott nem találja meg, mert ilyen nincs.

Majd egy másik előadáson felkeltette az érdeklődésemet a személyiségfejlesztés. Ó, és hogy erről mennyi érdekes könyv van!

Majd elgondolkodtam... A valószerűtlen könyvek, ponyvák szórakoztatnak, néha sírunk rajtuk, néha nevetünk, de csak addig vannak velünk, míg kezünkben a könyv. Lehet, van két-három barátunk, aki szintén elolvasta és megtárgyalhatjuk, de.... De.

Míg a fejlesztő könyvek valóban elgondolkodtatnak, kihívások teljesítésére sarkallnak, életmódunkat javíthatják, a dolgokat más fényben világítják meg, és ha egyetértünk a módszerrel, egész életünkben velünk maradnak.

Így az utóbbi időben félretettem a szórakoztató irodalmat és áteveztem a fejlesztő könyvek tengerére. Ma közülük hoztam egy ízelítőt:

Rhonda Byrne

The ​Secret – A Titok

Sokat hallottam már erről a könyvről, erről a módszerről, de mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet. Azt hittem, mindent tudok róla, de nem... Ez a könyv - annak, aki nyitott - nagyon sokat taníthat! És mivel a címe is ez, én sem árulom el a Titkot ;)

Légy bátor, olvasd el Te is!

Nemzedékről nemzedékre örökítették, mohón sóvárogtak utána, elvesztették, ellopták, hihetetlen pénzekért adták-vették. Az évezredes Titok tudói olyan történelmi nagyságok voltak, mint Platón, Galilei, Beethoven, Edison, Carnegie, Einstein és még sok más feltaláló, teológus, tudós és elismert gondolkodó. De most végre fellibben róla a fátyol.

„"Ha megismered a Titkot, megtudod, hogyan érhetsz el és tehetsz magadévá bármit, amit csak szeretnél. Igaz valód tárul fel előtted. Rájössz, hogy micsoda nagyszerű dolgok várnak rád az életben.” 

Rómeó és Júlia

William Shakespeare

Rómeó és Júlia

 Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

Eddig kétszer olvastam ezt a nagyszerű drámát. A két alkalom között volt pár év, és más fordításban is fogtam a kezemben. Először azt hittem, vagyok már elég "felnőtt", hogy értsem. De másodszorra jöttem rá, hogy ó, nem úgy van az. A könyv dráma ugye kötelező olvasmány, ezért néha ódzkodik tőle az ember. Nem rajongok én se értük, de azért mélyebben belegondolva megértem, hogy miért kötelezőek ezek a könyvek. Hiszen mi is hányszor vagyunk úgy, hogy valakinek a kezébe nyomjuk az egyik kedvenc könyvünket, hogy tessék, ezt muszáj elolvasnod! A kötelezőket pedig az élet adja a kezünkbe. Igaz, a tanár is, de nem így kell rá gondolni. Már találkoztam nem egy olyan könyvvel a sulin belül, hogy hát bizony...ez egy remekmű, és tényleg, komolyan mindenkinek el kell olvasnia. A Rómeó és Júlia is így volt, illetve van.

Az egész történetet mindenki ismeri. Színházban is sikerült látnom, a musicalt is ismerem. Örök téma, klasszikus. Egy olyan szerelmi történetet karol fel, mely minden olvasóját fényévekre tud elvinni. A nyelvezete olyan nemessé teszi, hogy nem értheti meg azt bárki. Ez tetszik benne a legjobban. 

Azonban van valami, ami nem tetszik benne... Ez idegesít is egy kicsit, hiszen olyan közel volt a szerelmesekhez a megoldás. Csak azt a levelet kellett volna elolvasni... Csak kinyitni, belepillantani. De mégsem. És ez akkora lyukat üt, hogy..nagyon fáj. Aztán pedig még meg is halnak. Mai kifejezéssel élve: no comment. Shakespeare elszúrta. De nem. Mert ha életben maradnak, akkor egy felejtőset alkot. Így viszont évszázadokon át él a neve (igaz, nem csak ez miatt a drámája miatt). Él a története, a drámája.

Tovább nem szaporítom a szót. Nekem nagy kedvencem, nagyon szeretem, még biztosan el fogom valamikor olvasni. Ajánlom minden klasszikus kedvelőnek, szerelmesnek, bánatosnak egyaránt!

Mert könnyel jegyzi majd a krónika, 
Hogy élt s halt Rómeó és Júlia.

Időtlen szerelem trilógia

Kerstin Gier 

Rubinvörös

Húúú... Ezt a trilógiát muszáj egyben bemutatnom, hiszen már azt is nehéz volt kivárni, hogy a kezembe foghassam a következő részt. Tehát nem szeretnék most senkit sem megvárakoztatni a véleményemmel. Amikor először a kezembe vettem, elég furának találtam a borítót is, a fülszöveget is. Ha nincs a barátnőm, aki a kezembe nyomja, hogy olvasd el, nagyon fog tetszeni, talán sose élem át ezt a kalandot.

A történet Gwendolynról és Gideonról szól, akik időutazók. Azonban ennyivel nem lehet elintézni ezt. Először is Gwendolynnak semmi köze nincs az időutazósdihoz. Unokatestvére az, mindenki úgy hiszi, mígnem kiderül, hogy Gwen egy délután visszaröppen jóóó pár évet a múltba. Nagy patáliát csap ekörül az egész család - Charlotte, az unokatestvér játssza a beképzelt hőst. Gwen pedig nem tud mit kezdeni az egésszel. Ráadásul megismerkedik Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek úrral, azaz Gideonnal. Az először pöffeszkedő, dölyfös, beképzelt, már már undorító fiú később igen kedvessé változik - jellemfordulat? Ennek mind megvan az oka, és ez a folyamat igencsak sok vicces szituációt hoz magával. Amikor a két főhős megbarátkozik a helyzettel, majd egymással is, egy olyan utazás indul el, melynek azt kívánjuk, sose legyen vége...

Rengeteg csavar és rejtély bujkál a könyv lapjain, melyeket megéri feltárni és részesük lenni.

Azonban nekem nem ezért tetszett legelsősorban. Az időutazásuknak megvan a lényege; ez egy küldetés. Éppen ezért nem toppanhatnak Rákóczi elé farmerben meg egy zenekaros pólóban (már ha hordanak ilyet). Szóval ennek okán van egy nagyon kedves varrónőjük, aki olyan szép ruhákat alkot nekik, melyeket még a régi korban is megirigyelnek. Még én is, olyan szép leírásokkal találkozik az ember. 

A könyv végén pedig ott a pont, de a vágyakozás is a következő rész után. Egyszerűen imádtam. Ha el lehetne felejteni, hogy miről szól egy könyv, ez tuti az első helyen állna, hogy minél hamarabb újraolvashassam, és izguljam végig.

Zafírkék

Ezt hol is kezdhetném...? Megvan: Xemerius. 

A trilógiából ez a kedvenc könyvem. Kezd valami kibontakozni a főhősök között, a rejtély titokzatossága csak fokozódik, hatalmas súly nehezedik a vállukra, és megjelenik a világ legcukibb vízköpőszobor-szelleme ^_^ Azaz Xemerius.

A szellemet Gwendolynon kívül senki nem látja, éppen ezért elég vicces helyzetekbe tud kerülni, amiken jókat nevet az olvasó. 

Erről írok a legkevesebbet, nehogy valami fontosat áruljak el. Összességében már Xemeriusért megéri elolvasni ;)

Smaragdzöld

Az érzelmi hullámvasúton döcögve Gwendolynnal a kalandok sűrűjébe vethetjük magunkat. Gideonnal a kapcsolata nem éppen olyan, hogy...jó. Ráadásul nem is kuksolhat a szobájában, mint a kamaszok szoktak egy szerelmi bánat alkalmával. De még csak otthon sem játszhatja az élőhalottat. Az időutazás nem várhat, menni kell. Gideonnal. Mindennek a végén pedig egy olyan dolog előtt állunk meg, ami mindenkit meghökkent. Persze a "sunyibbak", ha szabad így fogalmaznom, kitalálhatják már a vége felé, hogy mi is lesz, de azért a végeredmény igen érdekes lesz, ezt garantálhatom. 

____________________________________________________________________

– Á, hát itt vagy! – A teste maradékát is bepréselte a szobába, és felrepült az asztalra, ahonnan kíváncsian bámult ránk. 
– Ó, jaj! Most már két szobaszökőkút is van! A Niagara Falls nevű kifutó modellt nyilván akciósan árulták.

– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam. 
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket.

Harry Potter és a Bölcsek Köve

J. K. Rowling

Harry Potter és a Bölcsek Köve

"A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Még nincs 3 éve, hogy elkezdtem ezt a könyvet olvasni. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy el kéne. Nem is szerettem még ekkor annyira olvasni, de azért már vágytam valami olvasnivaló után. Így aztán suliban már érettségi írásbeli után a lyukas órákon és a „semmit nem csinálunk” órákon megláttam, hogy egy kedves osztálytársam olvassa. Először furának tűnt, mert csak kemény borítósan láttam Harry Pottert, ez pedig csak sima papírkötésű volt. Persze ez aztán nem zavart engem. Majd egyik szünetben kölcsönvettem és csak úgy valahol felütöttem a könyvet. Ekkor derült ki számomra, hogy ez angolul van írva. Meglepetésemre a 80%-át meg is értettem, mivel könnyű nyelvezettel van írva az egész, meg aztán gyerekeknek szól. Majd órán is olvastam, a következő órán is, és megtetszett. Elkértem a könyvet, de nem volt túl sok időm, hogy elolvassam, mivel tanulnom kellett. Egy hét eltelte után vissza is adtam a könyvet, elolvasva. Ezután letudtam az érettségit, és megkaptam a tabletem. Örültem, mert így akkor már tudtam olvasni e-bookot is. Nyomban le is töltöttem a maradék 6 részt angolul és belevágtam. Huzamosabb ideig olvastam, de azt hiszem olyan 5-6 hónapot ölelt fel a 6 könyv elolvasása.

Az első részt még filmként egy moziban láttam. Akkor még nem annyira voltam oda érte, csak a filmeffektek tetszettek nagyon. Majd aztán a többi filmet is látva megkedveltem a történetet és  a szereplőket...főleg Hermionet és Lunát.

Ahogy belekezdtem a könyvbe, nem is tudtam, hogy mire számítsak.  Eddig csak a film járt a fejemben, és el nem tudtam képzelni a történetet másképpen. Mégis meglepetést okozott, mivel vannak kihagyott részek, vagy pedig kissé átformált jelenetek. Az eleje még szinte meg is felel a filmnek, csak néhány apróság esett ki belőle. Dursley-ék nagyon nem voltak szimpatikusak nekem, csak a legeslegvégén,  de azt majd máskor fejtem ki.  Néha nagyon kitudtam volna osztani Vernon-t, ahogy Harryvel bánik. És még ott vannak a baglyok. Tudom, hogy nem volt nyomtató a varázsvilágban, de Dumbledore minden egyes levelet a saját kezével írta meg? Persze később a Tűz Serlegében kiderül, hogy meglehet bűvölni egy pennát, ami leírja amit mondunk. Szóval így máris könnyebb, de azért akkor is sok levelet kapott. Másik dolog meg, hogy hogy nem sikerült egyetlen levelet sem elkapnia?? Csak simán becsúsztathatta volna valahogy a zsebébe, akármilyen összegyűrten, majd aztán mikor egyedül lenne elolvassa; de nem sikerült neki. Viszont nekem tetszett a kis szobája a lépcső alatti gardróbban. Picike hely, ahol van egy ágy meg pár dolog. Tetszene..nyugisan elbújsz szinte, olvasol, alszol, álmélkodsz, csak úgy vagy.

Majd jött Hagrid, és saját kezűleg vitte el Harryt...a bankba. Nagy híresség volt, de mégsem tudott róla. Talán egy kicsit büszkébb lehetett volna magára, mikor az Abszol Úton járt. Jóó, tudom hogy még csak 11 éves volt, de akkoris. Első „ismerőseit” is itt szerzi. Hiszen itt jelenik meg legelőször Draco, majd később a vonatnál Ron családjával, aki ugye jó barátja lesz később. Legalább nem volt egyedül a vonaton, és tudott beszélgetni valakivel. Bár engem érdekelne már akkor, mikor megtudtam, hogy te jó ég, én varázsló vagyok!, hogy mégis hogyan vagyok én varázsló? De mindegy, nem ez a lényeg. Kezdődik a suli, minden elsős álma, hogy iskolás legyen...az első hónapokban. Utána már kevésbé. Én még szerintem most is mennék egy ilyen varázslósuliba, ha létezne. Egyik nagy vágyam válna valóra, hogy varázsolhassak.

Első év, minden alapot el kell sajátítani, de azért menőzhet, hogy már elsősként beválogatják a Griffendél kviddics csapatába. Ez mondjuk olyan egó növekedésben jelenik meg (a harmadik részben, mikor hirtelen dühös lesz Siriusra és megakarja találni majd megölni). 

Pitont nagyon bírtam, már első évtől. Nem érdekelte, hogy kicsoda Harry és milyen híres, hanem tette a dolgát...és tilosban járt..Harry szerint. Harry és Mógus között a kapcsolat szintén érdekes, pedig mikor vele találkozott, akkor csak egyetlen egyszer kezdett fájni a sebe. Holott ekkor már Voldemort jelen volt. 

A trollos fejezet az egyik kedvencem a könyvben. Nagyon viccesen van tálalva a története, és csak hosszú gondolkodás után derül ki, hogy hogyan is került oda az a troll. Mert ugye annak valahonnan jönnie kellett. Majd még a háromfejű kutya, azaz Bolyhoska. Hagrid kicsi kutyusa. Már amennyire kis kutyusnak lehetne őt nevezni. A könyvben kevésbé tűnik veszélyesnek, de azért ott is megijedne az ember, ha szembe találkozna vele. 

A kviddics meccs letudva, Harry megnyerte a csapatának a játékot. Ez is érdekes, hogy a könyvben mind a 3 meccs le van írva, amíg a filmben csak a Mardekár elleni van bemutatva. Természetesen a másik kettőnek kisebb jelentősége volt. Ezek után Hagrid jön előtérbe és az ő kis sárkánya. Tilos az iskola területén sárkányt tartani, és sajnos le is buknak. Malfoy követte Harryt, Ront és Hermionet, ahogy meglátogatják Hagridot. Ezek után megbüntetik őket...szerintem jogosan is. Főleg Malfoyt. De ez csak az én véleményem.

Voldemort újra megjelenik. Már amennyire megjelenik. Harryt meg elkapja a fejfájás..megint. Ez a része úgy nem éppen maradt meg. Talán kevésbé is fontos. Csak találkoznak és ennyi. Firenze jön és elzavarja őt. 

Lassan itt az év vége, és még mindig Pitonra gyanakodnak, hogy valamit el akar lopni. Edevis tükre fontos szerepet játszik ezután. A kastély egy eldugott részén volt, de miután Dumbledore megtalálta Harryt hogy az bámulja, pár nap után elvitette. Kezd beindulni a gépezet. Kutatások, könyvtár, problémák, "leleplezések", és persze csintalanság.

A másik kedvenc részem pedig a vége. Ez a filmben le lett rövidítve, pedig nem kellett volna. A rész, mikor lejutnak a háromfejű kutya alatti csapóajtón. Ekkor kezdődik az igazi izgalom. Minden tanárnak vannak kihelyezett "csapdái", ez még tetszik is, hiszen nem csak úgy kell eljutni a végére, hogy semmi akadály. Szépen mindegyik feladatot meg kellett oldaniuk. Legjobban azt sajnálom, mikor a filmből Piton feladatát kihagyják belőle. Pedig az a legjobb, mind közül. 

És elértünk a végéhez. Harry észreveszi, hogy az ellenfele mindezidáig nem Piton volt, hanem Mógus professzor. Újra megjelenik Edevis tükre, és Harry most jön rá, hogy igazából mit is mutat meg a tükör. Szerencséjére Voldemortnak nem sikerül megkaparintania a követ. A végén már csak Dumbledore van, és kezdődik a nyári szünet. Mindeközben a Griffendél nyerte meg a házak közti pontversenyt. És a nyári szünet végén kezdődik majd el a Titkok kamrája.

A sorozatból nem a kedvenc, de azért jó volt elolvasni...összességében tetszett ez is, mint ahogy a többi. 

A beavatott

Veronica Roth

A beavatott

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Először a film volt, aztán a könyv. Pedig eleinte még nem is annyira érdekelt, meg inkább ilyen csajoknak való könyvnek gondoltam. Hát egy kicsit tévedtem. 

A film bejött, fogalmam nem volt, hogy miért is néztem meg. Szerintem csak azért, mert eléggé felkapott volt. Megnéztem. Aztán még egyszer. Majd még egyszer. Érdekesnek találtam a történetét. Szószerint bejött. Természetesen aztán ahogy a könyvet kezdtem el olvasni, akkor már a filmbéli szereplőkkel képzeltem el az egész történetet. 

Egyik kedvencem már az, hogy egy hősnőről szól. Azok a történetek már 1 piros pontot kapnak nálam. Számomra furán indult az egész, de aztán ráeszméltem, hogy nem is olyan hülyeség ez az egész. Persze fura volt számomra, hogy egy egész társadalmat csak úgy beskatulyáztak 5 csoportba. Ha én is szerepeltem volna benne, biztosan Elfajzott lennék. Nem tudom magam elképzelni kizárólag csak műveltnek vagy barátságosnak vagy csak bátornak. Mindegyikből egy kicsi, különböző arányokban. Így aztán magamra leltem kissé Trisben, mivel ő is ilyen volt...nem tudott teljesen beilleszkedni csak is kizárólag egyetlen csoportba.

Voltak pillanatok, mikor olyan "éhezők viadalás" érzésem volt, de korán kialudt, mert azért mégsem olyan. Például mikor el kellett dönteni, hogy melyik csoportba tartozzanak. Aztán ahogy Tris bekerült a bátrak közé, következett az edzés és a harcok. Itt azért bőven eltér a film és a könyv. Ritkán van velem így, de a könyvben részletesebben volt leírva és jobban átjött Tris bátraknál töltött ideje, mint a filmben. Sok részt kihagytak, de azért a java megmaradt.

A vizsgák...kicsit kaotikusak, de érthető, hiszen nem lehet mindenki a legjobb. Ez manapság is így van, mint mikor érettségizünk vagy éppen egyetemre jelentkezünk. A vizsgánkon múlik, hogy sikerül bejutni avagy sem...és mi is csoportnélküliek leszünk. Ez a rész viszont a filmben jobban van szemléltetve...a felkészülés a szérummal, majd a vizsga is a bírák előtt. Persze ez már ízlés kérdése.

Majd jött a nagy változás. Egy újabb szérum készült el, amivel irányíthatóak lettek az emberek.

Mivel Jeanine, a műveltek vezetője szeretett volna lenni a vezető, azonban az Önfeláldozók ezt nem engedték, és a „a jogok könyvében” is leszögezték, hogy az Önfeláldozók vezessék a társadalmat, mivel önzetlenül döntenek, és nem elfogultan vagy egy bizonyos célt követve...mint például Jeanine. A szérumot és a bátrakat felhasználva lerohanta az Önfeláldozókat, azonban az elfajzottakon nem működött a szérum. Tehát Trisen sem. Ez viszont még nagyobb probléma volt számára, mivel így bármikor elfoghatják és száműzhetik...rosszabb esetben tesztelnek rajtuk különböző szérumokat. Ezért is szabadult el a többi bátortól Négyessel együtt, aki szintén elfajzott volt. Hogy megfékezzék Jeanine-t, le kellett állítani a programot. Sikerrel járnak, azonban menekülniük kell. A város falain túl, a Barátságosokhoz menekülnek.

Összességében a történet nagyon kalandos. A poén azért ritkaság benne, de nagyon érződik benne a jellemfejlődés..főleg Tris felől. Négyesen is átjön valami, mivel szerelmes lesz Trisbe, de ez csak később bontakozik ki. Így eljutottunk a szerelmi szálhoz, ami nem éppen bonyolult, de azért mégis. Tris akarja is meg nem is. Ha belegondol a jövőbe, akkor nem akarja, de a jelenben szereti Négyest.

„ – A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra. 

Úgy érzem, mintha valaki friss levegőt fújt volna a tüdőmbe. Nem vagyok Önfeláldozó. És Bátor sem. 

Elfajzott vagyok. 

Akit nem lehet irányítani.”

Hivatalos oldal (Film)

Fire

Kristin Cashore

Fire

"Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt."

Már nem is tudom, hogy mi miatt kezdtem bele ebbe a könyvbe. Egyáltalán nem az én stílusom, maximum annyi, hogy fantasy jellegű. Szóval egy kis fantasy, egy kis romantika, meg egy kis történet a javából. A főszereplő, Zsarát, szerintem engem is befolyásolt, pedig csak egy sima világosszőke csajsziként képzeltem el. A történet tetszik, hisz megint van jó és rossz, és megint meg kell menteni a világot a pusztulástól, tehát ebben nem kételkedtem. Ezen a téren okés. Szereplők szintúgy. Zsarát a kedvenc, ő maga a főhős, mellette pedig Brigan, aki egy kis jellemfejlődésen megy keresztül. Rajtuk kívül még ott van a király, Nash, aki gyenge akaratú, mivel bármikor és bárhol el tudta őt varázsolni Zsarát. A király inkább lehetett volna már akkor Brigan, sokkal talpraesettebb volt. Helyette ő volt a katonák főparancsnoka. Ez is gondolom befolyásolta abban, hogy ne essen bele Zsarát befolyásába, viszont nem értettem, hogy akkor mégis miért változik meg? Mi oka lett rá, hogy hirtelen beleszerelmesedjen Zsarátba? Hisz folyton elzárta tőle az elméjét, és eleinte ő sem nagyon örült a társaságának.
Igen, van benne romantika, persze nem dögivel csak olyan mérsékelten mondanám. Erre a részre is még úgy azt mondom hogy oké. Egyik "legromantikusabb kapcsolat" a műben, Zsarát és Íjász. Volt mikor együtt voltak, aztán mégse, aztán megint, aztán meg összevesztek és Zsarát elment. Persze mikor keresni kezdte Íjászt, addigra ő eltűnt, majd meghalt. Sajnáltam őt, életben maradhatott volna valahogy. 
Kaland is van benne és több szálon is fut néhol a cselekmény. Kedvencem talán a vége, amikor is lelepleződik az összeesküvés, azonban nem minden halad a tervek szerint. Zsarátnak pedig el kell döntenie, hogy mi a helyes. 

Igaz, ennek a könyvnek a párját, a Garaboncot, még nem olvastam, pedig elég sok utalás van a könyvben benne. Lehet ezért is nem értettem meg elsőre néhány dolgot, hogy mi hogyan, és miként működik. Majd a közeljövőben, ha lesz rá időm, akkor elolvasom és úgy talán össze tudom hasonlítani a kettőt, és esetleg párhuzamot is tudok vonni a kettő között. 

Ingyen buszozhatnak a könyvmolyok

Kolozsváron a fiatal könyvszeretők sikeresen elérték, hogy ingyen utazhat az, aki könyvet olvas útközben. Továbbá egyéb kedvezmények is jártak azért, ha valaki facebook oldalán profilképén egy könyv is szerepelt. Hát nem nagyszerű? Következő céljuk, hogy a facebook alkotóját rávegyék, profilképét cserélje le egy könyvre.

Forrás

A varázsló unokaöccse

C. S. Lewis

Narnia Krónikái 

A varázsló unokaöccse 

 Ó, igen! Ez a könyv egy csoda. Talán nem is könyv... Inkább egy mese. Lapokra vitt édes mese.

A Narnia Krónikái egy 7 kötetes sorozat, ahol megismerhetjük Narniát, történelmét, lakóit, teremtőjét... Ennek első kötete A varázsló unokaöccse. 

Gondolom a filmet már sokan láttátok, de az nem ezzel a résszel indít. Nem is nagyon fogják szerintem vászonra vinni. Nehéz lenne :) Na de amit a filmből megismerhet mindenki, azt ebben a könyvben úgy élheti át, mint egy hogyan készült kulisszatörténetet. De nem szeretném így lecsupaszítani ezt a könyvet! Egy hasonlat szeretett volna csak lenni. 

A könyv Polly Plummerről és Digory Kirkről szól, akik a nyáron ismerik meg egymást, és unatkozva a padlást bújják. Egyszer csak a nagybácsi szobájában találják magukat, ahol a bácsi rútul becsapja őket. A mágiával foglalatoskodó öreg egy egy gyűrűt nyújt át nekik, amik segítségével világok közé kerülnek - egy gyönyörű rétre, mely tele van sok-sok tükröző tóval. Több világban is megfordulnak. Azonban ennek az a következménye, hogy kiszabadítják az egyikben Jadis-t, a gonosz boszorkányt. Gonoszsága csak ez után mutatkozik meg, a gyermekek így menekülni próbálnak, de a gonosz követi őket. Rengeteg kalandban részesülnek még az előtt is, mielőtt Jadis a "nyakukon marad". Ezek után pedig a menekülés, és a rossz legyőzése kerül előtérbe. Jadis azonban még a saját világukba is követi őket.....

Nem folytatom, nem lövök le minden poént :) Annyi biztos, hogy mindenre magyarázatot találhatunk, ami a második részben picit homályosak lehetnek. Továbbá egy édes gyönyörű fejezetben azt is megtudhatjuk, hogyan teremtette meg Aslan Narniát a beszélő állatokkal. Aki szereti a Narnia filmeket, az a könyveket is szeretni fogja. Lehet néha felületes vagy gyerekes, azonban egy ilyen utazás során nem bánt senkit sem. Néha jó is visszafordulni a gyermekkorba.

Ez a könyv nagyon sok vicces jelenettel is megajándékozott, de rengeteg elgondolkodtató, mély gondolattal is hozzájárult ahhoz a kincshez, amit adott. Az író rengeteg keresztyén történetet írt, a Narnia is ilyen. Egy olyan világon keresztül mutatja be a szeretet hatalmát, amit ma már nehezen lehetne elérni. Az biztos, hogy gyermekek lelkén keresztül mutatja be azt a fenséges dolgot, amit az életünkben meg kéne találnunk. Közelebb visz Istenhez ♥

Jane Eyre

Charlotte Brontë

Jane Eyre

Ez a könyv a pont az i betűn. Gyönyörű történet egy olyan világból, ami már elmúlt. A klasszikus regény minden oldalát csak úgy faltam. Végre egy olyan szerelmes történet volt, ami minden szenvedést megért, értelmes és művelt volt. A mai könyvektől teljes mértékben különbözik. 

Itt még teljesen jelen van a tartózkodás, az udvarlás minden gyönyörű mozzanata, a gyötrődés pusztító fájdalma, a menekülés félelme... Minden.

A történetünk azzal kezdődik, hogy a kis Jane a loowodi árvaházba kerül, mert a nagynéni már nem tűri meg a szegény árvát. Azonban itt (is) olyan dolgokat tanul meg a kislány, melyek egy érett, okos nőt faragnak belőle. Az iskolái után sok tapasztalattal már a tarsolyában házitanítónak szegődik. Így kerül Mr. Rochester házához. Azonban itt kezdenek bonyolódni a szálak... Többet nem is árulok el :) Nem szabad!

A történetben, ami alapjában véve szerelmes, rengeteg életre nevelő lecke van. Ezt csak az tudja, aki elolvasta. Így, annak ellenére, hogy most be kéne mutatnom, csupán csak ajánlom mindenkinek. Ezzel a történettel sokat tanulhattok lányok. Én csak azt bánom, hogy nem korábban olvastam el. Úgy hiszem és érzem, hogy Charlotte Brontë ebben a könyvében egy olyan erkölcsös világot írt le, ami már soha többé nem lesz ezen a földön... Hacsak nem változunk meg :)

Talán ez a könyv segít elindulni azon az úton. Mert kinek nincs még elege a pávákból? ;) Nem lenne jobb mindenkinek egy Mr. Rochester? Huppsz....psszt!

Ezzel a könyvvel is úgy vagyok, hogy csak pihegek, nem tudok összefüggően beszélni róla, mert olyan mély üzenete volt, hogy nehéz azt szavakba önteni. 

Azt csak a szív érti.

_______________________________________________________________

Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.

Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

A figyelő fül oldja meg a mesélő nyelvét.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Naked Heat

Richard Castle

Naked Heat (Meztelen hőség)

Ma a Nikki Heat sorozat második könyvét mutatom be, egy kicsit tömörebben, mint az előzőt, és ami szinte ugyanúgy kezdődik mint az első rész....tehát egy gyilkossággal. :)

Rögtön bele is vág a közepébe a szerző, és egy gyilkossággal kezdődik a könyv. Ebben a könyvben Nikkinek egy bulvárújságíró gyilkosságát kell kivizsgálnia, azonban mindig akadnak bonyodalmak. Ilyen például, hogy még több holttest kerül elő, vagy hogy az úton a laborba, az

autóból ellopják az újságíró holttestét....és Rook még mindig nem jelentkezett a kapitányságon. Jobb esze volt, és egyből egy gyanúsított lakásán találják meg és veszik őrizet alá. Persze ez még csak a kezdet. Jön még az eltitkolt lánya az újságírónak, és így tovább, és így tovább. Ezáltal több a gyanúsított és mindig több név szerepel a könyvben, amit meg kellene jegyezni. Végül természetesen kitisztulnak a szálak, és jön a végső akció. Számomra a vége nagyon tetszett, ahogy Rook egy székhez kötözve próbált menekülni a gyilkos elől. Persze nem úgy sikerült, ahogy ő azt gondolta. Majd jön a happy end a

végére, mint ahogy azt az első részben is megtapasztalhattuk. A gyilkos a rács mögött, Rook és Nikki megint egymásra talál..aztán mégsem.

A romantikus szál valamelyest javult az első részhez képest, de azért az elején, mikor rátalált Nikki Rookra egy gyanúsított lakásán..kicsit felpezsdítette a történet azon részét. Később is idővel feljött ez a dolog, mert nem egyszer történt meg, hogy Rookot több olyan helyen megtalálták, ahol nem lett volna szabad lennie. Akár már romantikus regénynek is elmehetne ez a rész, de még mindig a nyomozáson van a fő hangsúly.

A humor is egy fokkal jobb lett, és sokkal inkább kezdett hasonlítani a sorozathoz, ami szerintem jó.

Ezt a könyvet is egész gyorsan elolvastam, mert minden fejezetet úgy zár le Castle, hogy a következőt is olvasd el...és ki szeret félbehagyni egy ilyet? Én biztosan nem. Összességében jobban tetszett, mint az első rész, de azért még mindig nem tette fel az i-re a pontot. Ettől függetlenül nagyon bejött és öröm volt olvasni. Másoknak is csak ajánlanám, mert egy próbát nyugodtan megér, főleg ha valaki szereti a sorozatot, akkor ezt is szeretni fogja. :)

A hobbit

J.R.R. Tolkien

A Hobbit

A filmekkel ellentétben, ez nem egy sorozat, hanem csak egy könyv. A gyűrűk ura trilógia előtt játszódik, nagyjából 50 évvel. A főhős nem más, mint Zsákos Bilbó, aki nyugalmasan tengeti napjait, míg egyszer csak beállít hozzá Gandalf, a mágus, aki anyja családjának egy nagyon jó barátja volt. Gandalfnak volt egy terve a hobbittal, azonban a hobbitok nagyon is csökönyösek voltak, és féltek is bármiféle kalandba keveredni. Így aztán egy későbbi teára invitálta a mágust, aki a szaván fogta Bilbót. Azonban nem egyedül jött, hanem 13 másik törppel. A törpök beavatják Bilbót, hogy igazából mire is készülnek, mivel bíznak a mágusban. Bilbó eleinte nem akart részt venni a küldetésben, de a kíváncsisága hajtotta őt előre, és végül aláírta a "szerződést", mint a törpök hivatásos betörője.

Ezután másnap útnak indulnak. Gandalf kicsit előrement, hogy felderítse az utat maguk előtt. Azonban a törpök trollokba botlottak. Először Bilbó bukott le, később a többi törpöt is elkapták és bezsákolták őket. A törpöknek szinte esélyük sem volt megmenekülni, azonban Gandalf észrevétlenül visszatért, és folyton vitát generált a trollok között, majd a nap első sugaraira a trollok kővé dermedtek. Így menekültek meg a trolloktól. Ráadásul még a trollbarlangba is be tudtak jutni, ahol jó néhány ereklyét találtak maguknak, mint például az Orcrist és Glamdring, illetve a későbbi Fullánk is. 

A trollok után Völgyzugolyba értek, ahol csak rövid ideig tartózkodtak, mivel nem szívlelték egymást túlságosan a törpök és tündék. Azonban Elrond úr segítségével sikerült megfejteniük a térképre írt rúnákat.

Ezt követően elindulnak a Ködhegység felé, ahol azonban egy nagy viharba keveredtek. Behúzódtak egy barlangba, ami egy kobold csapda volt. Amíg aludtak, a koboldok elfogták őket, kivéve Gandalfot. Így aztán a 13 törpöt és hobbitot a "főnök" elé viszik. Gandalf viszont követi őket, és még mielőtt a törpöket megölnék a koboldok, az összes fény kialszik és az óriáskoboldot leszúrják. A törpök megláncolva bár, de a kijárat felé sietnek. Bilbó azonban túl lassú volt, így a törpök felváltva vitték magukkal, viszont a koboldok elkapták őket, és Bilbó egy hosszú alagútba gurult. A mágus és a törpök épségben kimenekültek, azonban Bilbó még mindig bent volt. Odalent Gollammal találkozott, aki eleinte meg akarta enni, azonban találós kérdéseket tettek fel egymásnak, így aki veszít, azt tesz amit akar a másikkal. Bilbo bele is ment a játékba, majd végül "szabálytalan" kérdést tett fel, amivel sikerült kimenekülnie. Amíg lent volt, megtalálta azt a gyűrűt, melyet Sauron kovácsolt, így most már bármikor láthatatlanná válhatott.

Miután kijutott, a törpök után eredt, és nem sokára meg is találta őket. De nem volt felhőtlen estéjük. Vargok (farkasok) támadták meg őket, és csak a szerencse híján, de megmenekültek a sasok által. 

A sasok után, Gandalf tanácsára a törpök Beorn, egy "bőreváltó" házába igyekeznek, ahol néhány napot pihenhetnek. Először meglepődött a törpök láttán, de miután elmondták mi a tervük, beleegyezett, hogy itt maradhatnak pár napot a házában. Két nap múlva útnak indultak a Bakacsin erdőbe. Az erdő szélén azonban Gandalf elvált a törpöktől, mivel már fontosabb dolga akadt. Így tehát 14-en vágtak bele az erdő rejtelmeibe. 

Az erdőben volt egy folyó, amin át kellett hogy keljenek, azonban ha hozzáértek, akkor varázslat vette őket körül. Erről még Beorn figyelmeztette őket. Később aztán fényeket láttak, azonban ahogy közel értek hozzájuk, azok mind eltűntek. Rájöttek, hogy ezekben a fényekben épp tündék lakomáznak, ám ahogy beléptek volna az egyikbe, vaksötét lett körülöttük, és elfogták őket a pókok. Bilbo azonban felébred és kiszabadítja magát a pókhálójából. Ezután leszúr néhány gyanútlanul arra járó pókot, és ekkor nevezi el a kardot fullánknak. A törpöket megtalálva, kiszabadít közülük néhányat, majd a maradék pókot elcsalja kövek segítségével. Mivel nála volt a gyűrű, bármikor eltűnhetett, és csak hallani halhatták őt a pókok. Próbálták bekeríteni, de Bilbónak sikerült mindig elsliszzolnia előlük. Miután a törpök kiszabadították magukat és Bilbó is visszatért, továbbindultak, viszont észrevették, hogy hiányzik a vezetőjük, Thorin. Őt nem a pókok ragadták el, hanem a tündék, akik bebörtönözték őt, mivel nem akarta felfedni a valós tervét. 

A többi törpöt is elfogják, mivel étel és ital híján szinte védtelenek voltak. Bilbó azonban a gyűrű segítségével láthatatlan marad, és sikerül bejutnia a tündékhez. 1-2 hetet tölt ott, mire lesz egy terve. A törpöket kimenekíti és egy csapóajtó segítségével, hordókba bújva elmenekülnek. A folyón lévő út túl hosszú volt, így sokan közülük megfáztak és át voltak ázva.

Tóvárosban azonban szívesen fogadták őket és mindent megadtak számukra, amit csak kértek. Csak két hetet időztek a városban, majd útnak indultak. Három nap alatt feleveztek a tavon, és a hegy hátsó bejáratához mentek. Ott egy lépcsőn siettek fel, hogy Durin napjának utolsó fényeit megpillantsák, és megjelenjen a kulcslyuk. Ahogy a térképen lévő rúnákban volt leírva, az ajtó pont akkor jelent meg, amikor a nap utolsó fénye megvilágította azt (tehát ez a hold, a nap utolsó fénye..éjjel..tudjuk :) ).

Mivel ő volt a tolvaj, az ő feladata volt lemászni a sárkányhoz és megszerezni az Arkenkövet. Ez azonban nehéz feladat egy ilyen nagy helyen, ezért csak egy kancsót hoz el a sárkány orra elől, amivel bizonyíthatja a törpöknek hogy ott járt. Mivel sejtette, hogy a sárkány ez miatt bosszút akar állni, sikerül rábírnia a törpöket, hogy ne kint várják meg míg a sárkány el jön értük. Szerencséjükre, azon az estén a sárkány kint portyázott és lerombolta a hegy oldalát. Mivel sietségükben az ajtót bezárták, nem tudták hogyan kell újra kinyitni belülről. Így be voltak zárva a hegy belsejébe. 3 napon keresztül voltak ugyanazon a helyen, míg megelégelték a várakozást és leereszkedtek a hegy mélyébe. Itt azonnal keresni kezdték az Arkenkövet. Bilbó találta meg elsőként, de elrejtette kis zsákjában.
Míg a törpök keresgéltek, addig a Smaug, a sárkány, Tóváros felé vette az irányt, hogy elpusztítsa az embereket. Felkészületlenül érte a csapás az embereket, nem volt idő menekülni sem. Bard, az egykori Völgyváros vezetőjének leszármazottja, és néhány íjásza szembeszállt a sárkánnyal és egy nagy tiszafaíjból kilőtt vasnyilat eresztett a sárkány bal oldalába, ami védtelen volt. Ez egy halálos seb volt a sárkány számára, aki a városra zuhant, aminek következtében porrá zúzta azt. Úgy gondolja, hogy ezzel a hegy őrizetlen maradt, és elindul bevenni a hegyet. Azonban a törpök ez idő alatt bevédték magukat és védték a hegyet őriző kincset. Bard tárgyalásokat szervezett, azonban Thorin nem állt kötélnek és elutasította a kérelmeket. A tündék és emberek ostromzár alá vették a hegyet, így senki sem juthatott se be, se ki...kivéve Bilbót.
Egyik este elhatározta, hogy elmegy Bardhoz, és átadja az Arkenkövet, így jobb alkupozícióba kerülnek az emberek. Próbálják elkerülni a háborút, de ekkor megjelelnik Dain, a vasdombok ura, Thorin unokatestvére. Azonban ez még nem indítja be a háborút. A háború akkor kezdődik el, mikor a koboldok és vargok színre lépnek. Ez pedig épp akkor következik be, mikor Dain is megérkezik a törpök seregével.
A koboldokat Bolg vezeti, Azog fia, akit még Dain ölt meg Moriában. Ekkor kezdődik meg az 5 sereg csatája: törpök, emberek, tündék, koboldok és vargok. A koboldok és vargok eleinte előnyben voltak, azonban a csata fordulópontjára megérkeztek a sasok és Beorn is.Sok ember, tünde és törp elhull ebben a csatában, azonban Bilbónak a legfájóbb vesztesége mégis Thorin, aki a halála előtt magához hivatja, és megbocsátja tettét.
Thorin halála után, Dáint választják a törpök királyának, aki bőkezűbb, mint Thorin a csata előtt. Bilbó nem akarja elfogadni az ő jussát, azonban 2 kis ládikát magával visz.
Bard az újjáépített Völgyváros királya, míg Beorn a hegyek közti vadvidékek ura lett. Bilbó pedig Gandalffal együtt elindul hazafelé. Útközben megállnak Völgyzugolyban, ahol kiderül merre is járt Gandalf, amíg távol volt a törpöktől. Végül aztán Bilbó hazaér, ahol épp egy árverés folyik. Az ő házában, mivel hogy 13 hónapig nem tartózkodott otthon, ezért halottnak nyilvánították. Ezután írja le a történetét, amit úgy nevez el, hogy "Oda-vissza, egy Hobbit meséje Zsákos Bilbó tollából". Az élete további részében azonban még várják kalandok, ami viszont már egy másik könyvben van megírva, ami a Gyűrűk Ura.

Személy szerint nekem tetszett a könyv, bár sok volt néha a tájleírás, de ettől függetlenül jó volt olvasni. Először ebből is a filmet láttam, és meglepetésemre egy elég lényeges dolog az, hogy a könyvben nem jelenik meg sehol egyetlen női szereplő sem, holott a filmben van belőlük egy pár.
Ha tetszett egy ilyen..részletes beszámoló, akkor a Gyűrűk Uráról is szívesen írok, hiszen az egy trilógia, még több kalanddal, azt is nagyon szerettem. :) Ti hogy vagytok vele?