Rómeó és Júlia

William Shakespeare

Rómeó és Júlia

 Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.

Eddig kétszer olvastam ezt a nagyszerű drámát. A két alkalom között volt pár év, és más fordításban is fogtam a kezemben. Először azt hittem, vagyok már elég "felnőtt", hogy értsem. De másodszorra jöttem rá, hogy ó, nem úgy van az. A könyv dráma ugye kötelező olvasmány, ezért néha ódzkodik tőle az ember. Nem rajongok én se értük, de azért mélyebben belegondolva megértem, hogy miért kötelezőek ezek a könyvek. Hiszen mi is hányszor vagyunk úgy, hogy valakinek a kezébe nyomjuk az egyik kedvenc könyvünket, hogy tessék, ezt muszáj elolvasnod! A kötelezőket pedig az élet adja a kezünkbe. Igaz, a tanár is, de nem így kell rá gondolni. Már találkoztam nem egy olyan könyvvel a sulin belül, hogy hát bizony...ez egy remekmű, és tényleg, komolyan mindenkinek el kell olvasnia. A Rómeó és Júlia is így volt, illetve van.

Az egész történetet mindenki ismeri. Színházban is sikerült látnom, a musicalt is ismerem. Örök téma, klasszikus. Egy olyan szerelmi történetet karol fel, mely minden olvasóját fényévekre tud elvinni. A nyelvezete olyan nemessé teszi, hogy nem értheti meg azt bárki. Ez tetszik benne a legjobban. 

Azonban van valami, ami nem tetszik benne... Ez idegesít is egy kicsit, hiszen olyan közel volt a szerelmesekhez a megoldás. Csak azt a levelet kellett volna elolvasni... Csak kinyitni, belepillantani. De mégsem. És ez akkora lyukat üt, hogy..nagyon fáj. Aztán pedig még meg is halnak. Mai kifejezéssel élve: no comment. Shakespeare elszúrta. De nem. Mert ha életben maradnak, akkor egy felejtőset alkot. Így viszont évszázadokon át él a neve (igaz, nem csak ez miatt a drámája miatt). Él a története, a drámája.

Tovább nem szaporítom a szót. Nekem nagy kedvencem, nagyon szeretem, még biztosan el fogom valamikor olvasni. Ajánlom minden klasszikus kedvelőnek, szerelmesnek, bánatosnak egyaránt!

Mert könnyel jegyzi majd a krónika, 
Hogy élt s halt Rómeó és Júlia.

Időtlen szerelem trilógia

Kerstin Gier 

Rubinvörös

Húúú... Ezt a trilógiát muszáj egyben bemutatnom, hiszen már azt is nehéz volt kivárni, hogy a kezembe foghassam a következő részt. Tehát nem szeretnék most senkit sem megvárakoztatni a véleményemmel. Amikor először a kezembe vettem, elég furának találtam a borítót is, a fülszöveget is. Ha nincs a barátnőm, aki a kezembe nyomja, hogy olvasd el, nagyon fog tetszeni, talán sose élem át ezt a kalandot.

A történet Gwendolynról és Gideonról szól, akik időutazók. Azonban ennyivel nem lehet elintézni ezt. Először is Gwendolynnak semmi köze nincs az időutazósdihoz. Unokatestvére az, mindenki úgy hiszi, mígnem kiderül, hogy Gwen egy délután visszaröppen jóóó pár évet a múltba. Nagy patáliát csap ekörül az egész család - Charlotte, az unokatestvér játssza a beképzelt hőst. Gwen pedig nem tud mit kezdeni az egésszel. Ráadásul megismerkedik Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek úrral, azaz Gideonnal. Az először pöffeszkedő, dölyfös, beképzelt, már már undorító fiú később igen kedvessé változik - jellemfordulat? Ennek mind megvan az oka, és ez a folyamat igencsak sok vicces szituációt hoz magával. Amikor a két főhős megbarátkozik a helyzettel, majd egymással is, egy olyan utazás indul el, melynek azt kívánjuk, sose legyen vége...

Rengeteg csavar és rejtély bujkál a könyv lapjain, melyeket megéri feltárni és részesük lenni.

Azonban nekem nem ezért tetszett legelsősorban. Az időutazásuknak megvan a lényege; ez egy küldetés. Éppen ezért nem toppanhatnak Rákóczi elé farmerben meg egy zenekaros pólóban (már ha hordanak ilyet). Szóval ennek okán van egy nagyon kedves varrónőjük, aki olyan szép ruhákat alkot nekik, melyeket még a régi korban is megirigyelnek. Még én is, olyan szép leírásokkal találkozik az ember. 

A könyv végén pedig ott a pont, de a vágyakozás is a következő rész után. Egyszerűen imádtam. Ha el lehetne felejteni, hogy miről szól egy könyv, ez tuti az első helyen állna, hogy minél hamarabb újraolvashassam, és izguljam végig.

Zafírkék

Ezt hol is kezdhetném...? Megvan: Xemerius. 

A trilógiából ez a kedvenc könyvem. Kezd valami kibontakozni a főhősök között, a rejtély titokzatossága csak fokozódik, hatalmas súly nehezedik a vállukra, és megjelenik a világ legcukibb vízköpőszobor-szelleme ^_^ Azaz Xemerius.

A szellemet Gwendolynon kívül senki nem látja, éppen ezért elég vicces helyzetekbe tud kerülni, amiken jókat nevet az olvasó. 

Erről írok a legkevesebbet, nehogy valami fontosat áruljak el. Összességében már Xemeriusért megéri elolvasni ;)

Smaragdzöld

Az érzelmi hullámvasúton döcögve Gwendolynnal a kalandok sűrűjébe vethetjük magunkat. Gideonnal a kapcsolata nem éppen olyan, hogy...jó. Ráadásul nem is kuksolhat a szobájában, mint a kamaszok szoktak egy szerelmi bánat alkalmával. De még csak otthon sem játszhatja az élőhalottat. Az időutazás nem várhat, menni kell. Gideonnal. Mindennek a végén pedig egy olyan dolog előtt állunk meg, ami mindenkit meghökkent. Persze a "sunyibbak", ha szabad így fogalmaznom, kitalálhatják már a vége felé, hogy mi is lesz, de azért a végeredmény igen érdekes lesz, ezt garantálhatom. 

____________________________________________________________________

– Á, hát itt vagy! – A teste maradékát is bepréselte a szobába, és felrepült az asztalra, ahonnan kíváncsian bámult ránk. 
– Ó, jaj! Most már két szobaszökőkút is van! A Niagara Falls nevű kifutó modellt nyilván akciósan árulták.

– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam. 
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket.

Harry Potter és a Bölcsek Köve

J. K. Rowling

Harry Potter és a Bölcsek Köve

"A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot."

Még nincs 3 éve, hogy elkezdtem ezt a könyvet olvasni. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy el kéne. Nem is szerettem még ekkor annyira olvasni, de azért már vágytam valami olvasnivaló után. Így aztán suliban már érettségi írásbeli után a lyukas órákon és a „semmit nem csinálunk” órákon megláttam, hogy egy kedves osztálytársam olvassa. Először furának tűnt, mert csak kemény borítósan láttam Harry Pottert, ez pedig csak sima papírkötésű volt. Persze ez aztán nem zavart engem. Majd egyik szünetben kölcsönvettem és csak úgy valahol felütöttem a könyvet. Ekkor derült ki számomra, hogy ez angolul van írva. Meglepetésemre a 80%-át meg is értettem, mivel könnyű nyelvezettel van írva az egész, meg aztán gyerekeknek szól. Majd órán is olvastam, a következő órán is, és megtetszett. Elkértem a könyvet, de nem volt túl sok időm, hogy elolvassam, mivel tanulnom kellett. Egy hét eltelte után vissza is adtam a könyvet, elolvasva. Ezután letudtam az érettségit, és megkaptam a tabletem. Örültem, mert így akkor már tudtam olvasni e-bookot is. Nyomban le is töltöttem a maradék 6 részt angolul és belevágtam. Huzamosabb ideig olvastam, de azt hiszem olyan 5-6 hónapot ölelt fel a 6 könyv elolvasása.

Az első részt még filmként egy moziban láttam. Akkor még nem annyira voltam oda érte, csak a filmeffektek tetszettek nagyon. Majd aztán a többi filmet is látva megkedveltem a történetet és  a szereplőket...főleg Hermionet és Lunát.

Ahogy belekezdtem a könyvbe, nem is tudtam, hogy mire számítsak.  Eddig csak a film járt a fejemben, és el nem tudtam képzelni a történetet másképpen. Mégis meglepetést okozott, mivel vannak kihagyott részek, vagy pedig kissé átformált jelenetek. Az eleje még szinte meg is felel a filmnek, csak néhány apróság esett ki belőle. Dursley-ék nagyon nem voltak szimpatikusak nekem, csak a legeslegvégén,  de azt majd máskor fejtem ki.  Néha nagyon kitudtam volna osztani Vernon-t, ahogy Harryvel bánik. És még ott vannak a baglyok. Tudom, hogy nem volt nyomtató a varázsvilágban, de Dumbledore minden egyes levelet a saját kezével írta meg? Persze később a Tűz Serlegében kiderül, hogy meglehet bűvölni egy pennát, ami leírja amit mondunk. Szóval így máris könnyebb, de azért akkor is sok levelet kapott. Másik dolog meg, hogy hogy nem sikerült egyetlen levelet sem elkapnia?? Csak simán becsúsztathatta volna valahogy a zsebébe, akármilyen összegyűrten, majd aztán mikor egyedül lenne elolvassa; de nem sikerült neki. Viszont nekem tetszett a kis szobája a lépcső alatti gardróbban. Picike hely, ahol van egy ágy meg pár dolog. Tetszene..nyugisan elbújsz szinte, olvasol, alszol, álmélkodsz, csak úgy vagy.

Majd jött Hagrid, és saját kezűleg vitte el Harryt...a bankba. Nagy híresség volt, de mégsem tudott róla. Talán egy kicsit büszkébb lehetett volna magára, mikor az Abszol Úton járt. Jóó, tudom hogy még csak 11 éves volt, de akkoris. Első „ismerőseit” is itt szerzi. Hiszen itt jelenik meg legelőször Draco, majd később a vonatnál Ron családjával, aki ugye jó barátja lesz később. Legalább nem volt egyedül a vonaton, és tudott beszélgetni valakivel. Bár engem érdekelne már akkor, mikor megtudtam, hogy te jó ég, én varázsló vagyok!, hogy mégis hogyan vagyok én varázsló? De mindegy, nem ez a lényeg. Kezdődik a suli, minden elsős álma, hogy iskolás legyen...az első hónapokban. Utána már kevésbé. Én még szerintem most is mennék egy ilyen varázslósuliba, ha létezne. Egyik nagy vágyam válna valóra, hogy varázsolhassak.

Első év, minden alapot el kell sajátítani, de azért menőzhet, hogy már elsősként beválogatják a Griffendél kviddics csapatába. Ez mondjuk olyan egó növekedésben jelenik meg (a harmadik részben, mikor hirtelen dühös lesz Siriusra és megakarja találni majd megölni). 

Pitont nagyon bírtam, már első évtől. Nem érdekelte, hogy kicsoda Harry és milyen híres, hanem tette a dolgát...és tilosban járt..Harry szerint. Harry és Mógus között a kapcsolat szintén érdekes, pedig mikor vele találkozott, akkor csak egyetlen egyszer kezdett fájni a sebe. Holott ekkor már Voldemort jelen volt. 

A trollos fejezet az egyik kedvencem a könyvben. Nagyon viccesen van tálalva a története, és csak hosszú gondolkodás után derül ki, hogy hogyan is került oda az a troll. Mert ugye annak valahonnan jönnie kellett. Majd még a háromfejű kutya, azaz Bolyhoska. Hagrid kicsi kutyusa. Már amennyire kis kutyusnak lehetne őt nevezni. A könyvben kevésbé tűnik veszélyesnek, de azért ott is megijedne az ember, ha szembe találkozna vele. 

A kviddics meccs letudva, Harry megnyerte a csapatának a játékot. Ez is érdekes, hogy a könyvben mind a 3 meccs le van írva, amíg a filmben csak a Mardekár elleni van bemutatva. Természetesen a másik kettőnek kisebb jelentősége volt. Ezek után Hagrid jön előtérbe és az ő kis sárkánya. Tilos az iskola területén sárkányt tartani, és sajnos le is buknak. Malfoy követte Harryt, Ront és Hermionet, ahogy meglátogatják Hagridot. Ezek után megbüntetik őket...szerintem jogosan is. Főleg Malfoyt. De ez csak az én véleményem.

Voldemort újra megjelenik. Már amennyire megjelenik. Harryt meg elkapja a fejfájás..megint. Ez a része úgy nem éppen maradt meg. Talán kevésbé is fontos. Csak találkoznak és ennyi. Firenze jön és elzavarja őt. 

Lassan itt az év vége, és még mindig Pitonra gyanakodnak, hogy valamit el akar lopni. Edevis tükre fontos szerepet játszik ezután. A kastély egy eldugott részén volt, de miután Dumbledore megtalálta Harryt hogy az bámulja, pár nap után elvitette. Kezd beindulni a gépezet. Kutatások, könyvtár, problémák, "leleplezések", és persze csintalanság.

A másik kedvenc részem pedig a vége. Ez a filmben le lett rövidítve, pedig nem kellett volna. A rész, mikor lejutnak a háromfejű kutya alatti csapóajtón. Ekkor kezdődik az igazi izgalom. Minden tanárnak vannak kihelyezett "csapdái", ez még tetszik is, hiszen nem csak úgy kell eljutni a végére, hogy semmi akadály. Szépen mindegyik feladatot meg kellett oldaniuk. Legjobban azt sajnálom, mikor a filmből Piton feladatát kihagyják belőle. Pedig az a legjobb, mind közül. 

És elértünk a végéhez. Harry észreveszi, hogy az ellenfele mindezidáig nem Piton volt, hanem Mógus professzor. Újra megjelenik Edevis tükre, és Harry most jön rá, hogy igazából mit is mutat meg a tükör. Szerencséjére Voldemortnak nem sikerül megkaparintania a követ. A végén már csak Dumbledore van, és kezdődik a nyári szünet. Mindeközben a Griffendél nyerte meg a házak közti pontversenyt. És a nyári szünet végén kezdődik majd el a Titkok kamrája.

A sorozatból nem a kedvenc, de azért jó volt elolvasni...összességében tetszett ez is, mint ahogy a többi. 

A beavatott

Veronica Roth

A beavatott

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Először a film volt, aztán a könyv. Pedig eleinte még nem is annyira érdekelt, meg inkább ilyen csajoknak való könyvnek gondoltam. Hát egy kicsit tévedtem. 

A film bejött, fogalmam nem volt, hogy miért is néztem meg. Szerintem csak azért, mert eléggé felkapott volt. Megnéztem. Aztán még egyszer. Majd még egyszer. Érdekesnek találtam a történetét. Szószerint bejött. Természetesen aztán ahogy a könyvet kezdtem el olvasni, akkor már a filmbéli szereplőkkel képzeltem el az egész történetet. 

Egyik kedvencem már az, hogy egy hősnőről szól. Azok a történetek már 1 piros pontot kapnak nálam. Számomra furán indult az egész, de aztán ráeszméltem, hogy nem is olyan hülyeség ez az egész. Persze fura volt számomra, hogy egy egész társadalmat csak úgy beskatulyáztak 5 csoportba. Ha én is szerepeltem volna benne, biztosan Elfajzott lennék. Nem tudom magam elképzelni kizárólag csak műveltnek vagy barátságosnak vagy csak bátornak. Mindegyikből egy kicsi, különböző arányokban. Így aztán magamra leltem kissé Trisben, mivel ő is ilyen volt...nem tudott teljesen beilleszkedni csak is kizárólag egyetlen csoportba.

Voltak pillanatok, mikor olyan "éhezők viadalás" érzésem volt, de korán kialudt, mert azért mégsem olyan. Például mikor el kellett dönteni, hogy melyik csoportba tartozzanak. Aztán ahogy Tris bekerült a bátrak közé, következett az edzés és a harcok. Itt azért bőven eltér a film és a könyv. Ritkán van velem így, de a könyvben részletesebben volt leírva és jobban átjött Tris bátraknál töltött ideje, mint a filmben. Sok részt kihagytak, de azért a java megmaradt.

A vizsgák...kicsit kaotikusak, de érthető, hiszen nem lehet mindenki a legjobb. Ez manapság is így van, mint mikor érettségizünk vagy éppen egyetemre jelentkezünk. A vizsgánkon múlik, hogy sikerül bejutni avagy sem...és mi is csoportnélküliek leszünk. Ez a rész viszont a filmben jobban van szemléltetve...a felkészülés a szérummal, majd a vizsga is a bírák előtt. Persze ez már ízlés kérdése.

Majd jött a nagy változás. Egy újabb szérum készült el, amivel irányíthatóak lettek az emberek.

Mivel Jeanine, a műveltek vezetője szeretett volna lenni a vezető, azonban az Önfeláldozók ezt nem engedték, és a „a jogok könyvében” is leszögezték, hogy az Önfeláldozók vezessék a társadalmat, mivel önzetlenül döntenek, és nem elfogultan vagy egy bizonyos célt követve...mint például Jeanine. A szérumot és a bátrakat felhasználva lerohanta az Önfeláldozókat, azonban az elfajzottakon nem működött a szérum. Tehát Trisen sem. Ez viszont még nagyobb probléma volt számára, mivel így bármikor elfoghatják és száműzhetik...rosszabb esetben tesztelnek rajtuk különböző szérumokat. Ezért is szabadult el a többi bátortól Négyessel együtt, aki szintén elfajzott volt. Hogy megfékezzék Jeanine-t, le kellett állítani a programot. Sikerrel járnak, azonban menekülniük kell. A város falain túl, a Barátságosokhoz menekülnek.

Összességében a történet nagyon kalandos. A poén azért ritkaság benne, de nagyon érződik benne a jellemfejlődés..főleg Tris felől. Négyesen is átjön valami, mivel szerelmes lesz Trisbe, de ez csak később bontakozik ki. Így eljutottunk a szerelmi szálhoz, ami nem éppen bonyolult, de azért mégis. Tris akarja is meg nem is. Ha belegondol a jövőbe, akkor nem akarja, de a jelenben szereti Négyest.

„ – A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra. 

Úgy érzem, mintha valaki friss levegőt fújt volna a tüdőmbe. Nem vagyok Önfeláldozó. És Bátor sem. 

Elfajzott vagyok. 

Akit nem lehet irányítani.”

Hivatalos oldal (Film)

Heat Rises

Richard Castle

Heat Rises (Hőségriadó)

Nikki Heat eddigi legizgalmasabb és legveszélyesebb kalandját egy pap bizarr meggyilkolása nyitja egy New York-i szexklubban. A nyomozás során szembe kell néznie a város legveszedelmesebb drogbárójával, egy beképzelt CIA ügynökkel és egy rejtélyes halálosztaggal, akik meg akarják őt ölni. Mindez csak a jéghegy csúcsa: a vizsgálat egy sötét összeesküvést fed fel, ami egészen a városi rendőrség legfelső köréig elvezet.

Amikor Nikki túl közel jut az igazsághoz, hirtelen megfosztják a becsületétől és a rendőri jelvényétől: egyedül marad egy seregnyi gyilkos ellen. Csak egy emberben bízhat meg, aki nem rendőr: Jameson Rookban, a riporterben.

New York történetének egyik legzordabb telén Nikki Heatnek eltökélt szándéka bebizonyítani, hogy a Hőség vissza fog emelkedni.

A sorozatból, amit eddig olvastam, ez a kedvencem, és talán ez a legeseménydúsabb regénye is. Mint ahogy az előző két részben is, itt is egyből a gyilkossággal indul. Nincs semmi különösebb felvezetés, csak a tiszta tényekkel kerülünk szembe. Ez olyan tipikus nyomozói és kriminalisztikus kezdés szerintem. 

A szálak nagyon sokszor összefonódnak, és nagyon bonyolultak néha, de ettől válik a történet még izgalmasabbá. Folyton több bizonyíték és szemtanú és potenciális gyilkos kerül elő, ami még több szálat jelent az amúgy is kaotikus ügyben. És persze az is egy hatalmas probléma, hogy magát Nikkit is meg akarják gyilkolni. Mert gondolom olyan után kutat, ami után nem éppen szabadna...egyes emberek szerint. 

DE nem egyedül Nikki érdeklődését kelti fel az ügy, hanem sokkal befolyásosabb emberekét is, mint például a főnöke, Montrose-t, vagy a rendőrség felső köreiben "Pöröly"-t is. Ez csak mégjobban beizzítja a történéseket, és tényleg igaz rá a cím, hogy a hőség növekszik. Persze képletesen szólva.

Rooknak ebben a könyvben sokkal nagyobb szerepe van, mint az előzőekben, mivel itt Nikkit felfüggesztik egy rövid időre. Ő hozza és viszi az információkat Nikkinek és a kapitányságon dolgozó Roach párosnak. 

A vége persze akciódús, és egy hatalmas leleplezéssel a rendőrség körein belül. Az i betűn a pont pedig egy kisebb vérfürdő, amiben többek között maga az újságíró is megsérül. Természetesen nem egy halálos sebet kap, de huzamosabb ideig kórházban kell maradnia.

Ebben a részben sokkal jobb poénok vannak, mint az előzőekben, és sokkal jobban átjönnek...legalább is én így voltam velük. Romantikus részek csak a legvégén lett úgy igazán kiemelve, mikor Rookot eltalálta egy golyó, és Nikki próbálta megmenteni őt minden erejével. Az azért még engem is egy kicsit elragadtatott. Piszok jó dolga lehet ennek a Rooknak..néha szivesen cserélnék már vele.

"Nem fair dolog az élettől, hogy annyit keressen valaki, mint te, pusztán azzal, hogy a gépe előtt ül alsógatyában."

Fire

Kristin Cashore

Fire

"Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt."

Már nem is tudom, hogy mi miatt kezdtem bele ebbe a könyvbe. Egyáltalán nem az én stílusom, maximum annyi, hogy fantasy jellegű. Szóval egy kis fantasy, egy kis romantika, meg egy kis történet a javából. A főszereplő, Zsarát, szerintem engem is befolyásolt, pedig csak egy sima világosszőke csajsziként képzeltem el. A történet tetszik, hisz megint van jó és rossz, és megint meg kell menteni a világot a pusztulástól, tehát ebben nem kételkedtem. Ezen a téren okés. Szereplők szintúgy. Zsarát a kedvenc, ő maga a főhős, mellette pedig Brigan, aki egy kis jellemfejlődésen megy keresztül. Rajtuk kívül még ott van a király, Nash, aki gyenge akaratú, mivel bármikor és bárhol el tudta őt varázsolni Zsarát. A király inkább lehetett volna már akkor Brigan, sokkal talpraesettebb volt. Helyette ő volt a katonák főparancsnoka. Ez is gondolom befolyásolta abban, hogy ne essen bele Zsarát befolyásába, viszont nem értettem, hogy akkor mégis miért változik meg? Mi oka lett rá, hogy hirtelen beleszerelmesedjen Zsarátba? Hisz folyton elzárta tőle az elméjét, és eleinte ő sem nagyon örült a társaságának.
Igen, van benne romantika, persze nem dögivel csak olyan mérsékelten mondanám. Erre a részre is még úgy azt mondom hogy oké. Egyik "legromantikusabb kapcsolat" a műben, Zsarát és Íjász. Volt mikor együtt voltak, aztán mégse, aztán megint, aztán meg összevesztek és Zsarát elment. Persze mikor keresni kezdte Íjászt, addigra ő eltűnt, majd meghalt. Sajnáltam őt, életben maradhatott volna valahogy. 
Kaland is van benne és több szálon is fut néhol a cselekmény. Kedvencem talán a vége, amikor is lelepleződik az összeesküvés, azonban nem minden halad a tervek szerint. Zsarátnak pedig el kell döntenie, hogy mi a helyes. 

Igaz, ennek a könyvnek a párját, a Garaboncot, még nem olvastam, pedig elég sok utalás van a könyvben benne. Lehet ezért is nem értettem meg elsőre néhány dolgot, hogy mi hogyan, és miként működik. Majd a közeljövőben, ha lesz rá időm, akkor elolvasom és úgy talán össze tudom hasonlítani a kettőt, és esetleg párhuzamot is tudok vonni a kettő között. 

A varázsló unokaöccse

C. S. Lewis

Narnia Krónikái 

A varázsló unokaöccse 

 Ó, igen! Ez a könyv egy csoda. Talán nem is könyv... Inkább egy mese. Lapokra vitt édes mese.

A Narnia Krónikái egy 7 kötetes sorozat, ahol megismerhetjük Narniát, történelmét, lakóit, teremtőjét... Ennek első kötete A varázsló unokaöccse. 

Gondolom a filmet már sokan láttátok, de az nem ezzel a résszel indít. Nem is nagyon fogják szerintem vászonra vinni. Nehéz lenne :) Na de amit a filmből megismerhet mindenki, azt ebben a könyvben úgy élheti át, mint egy hogyan készült kulisszatörténetet. De nem szeretném így lecsupaszítani ezt a könyvet! Egy hasonlat szeretett volna csak lenni. 

A könyv Polly Plummerről és Digory Kirkről szól, akik a nyáron ismerik meg egymást, és unatkozva a padlást bújják. Egyszer csak a nagybácsi szobájában találják magukat, ahol a bácsi rútul becsapja őket. A mágiával foglalatoskodó öreg egy egy gyűrűt nyújt át nekik, amik segítségével világok közé kerülnek - egy gyönyörű rétre, mely tele van sok-sok tükröző tóval. Több világban is megfordulnak. Azonban ennek az a következménye, hogy kiszabadítják az egyikben Jadis-t, a gonosz boszorkányt. Gonoszsága csak ez után mutatkozik meg, a gyermekek így menekülni próbálnak, de a gonosz követi őket. Rengeteg kalandban részesülnek még az előtt is, mielőtt Jadis a "nyakukon marad". Ezek után pedig a menekülés, és a rossz legyőzése kerül előtérbe. Jadis azonban még a saját világukba is követi őket.....

Nem folytatom, nem lövök le minden poént :) Annyi biztos, hogy mindenre magyarázatot találhatunk, ami a második részben picit homályosak lehetnek. Továbbá egy édes gyönyörű fejezetben azt is megtudhatjuk, hogyan teremtette meg Aslan Narniát a beszélő állatokkal. Aki szereti a Narnia filmeket, az a könyveket is szeretni fogja. Lehet néha felületes vagy gyerekes, azonban egy ilyen utazás során nem bánt senkit sem. Néha jó is visszafordulni a gyermekkorba.

Ez a könyv nagyon sok vicces jelenettel is megajándékozott, de rengeteg elgondolkodtató, mély gondolattal is hozzájárult ahhoz a kincshez, amit adott. Az író rengeteg keresztyén történetet írt, a Narnia is ilyen. Egy olyan világon keresztül mutatja be a szeretet hatalmát, amit ma már nehezen lehetne elérni. Az biztos, hogy gyermekek lelkén keresztül mutatja be azt a fenséges dolgot, amit az életünkben meg kéne találnunk. Közelebb visz Istenhez ♥

Jane Eyre

Charlotte Brontë

Jane Eyre

Ez a könyv a pont az i betűn. Gyönyörű történet egy olyan világból, ami már elmúlt. A klasszikus regény minden oldalát csak úgy faltam. Végre egy olyan szerelmes történet volt, ami minden szenvedést megért, értelmes és művelt volt. A mai könyvektől teljes mértékben különbözik. 

Itt még teljesen jelen van a tartózkodás, az udvarlás minden gyönyörű mozzanata, a gyötrődés pusztító fájdalma, a menekülés félelme... Minden.

A történetünk azzal kezdődik, hogy a kis Jane a loowodi árvaházba kerül, mert a nagynéni már nem tűri meg a szegény árvát. Azonban itt (is) olyan dolgokat tanul meg a kislány, melyek egy érett, okos nőt faragnak belőle. Az iskolái után sok tapasztalattal már a tarsolyában házitanítónak szegődik. Így kerül Mr. Rochester házához. Azonban itt kezdenek bonyolódni a szálak... Többet nem is árulok el :) Nem szabad!

A történetben, ami alapjában véve szerelmes, rengeteg életre nevelő lecke van. Ezt csak az tudja, aki elolvasta. Így, annak ellenére, hogy most be kéne mutatnom, csupán csak ajánlom mindenkinek. Ezzel a történettel sokat tanulhattok lányok. Én csak azt bánom, hogy nem korábban olvastam el. Úgy hiszem és érzem, hogy Charlotte Brontë ebben a könyvében egy olyan erkölcsös világot írt le, ami már soha többé nem lesz ezen a földön... Hacsak nem változunk meg :)

Talán ez a könyv segít elindulni azon az úton. Mert kinek nincs még elege a pávákból? ;) Nem lenne jobb mindenkinek egy Mr. Rochester? Huppsz....psszt!

Ezzel a könyvvel is úgy vagyok, hogy csak pihegek, nem tudok összefüggően beszélni róla, mert olyan mély üzenete volt, hogy nehéz azt szavakba önteni. 

Azt csak a szív érti.

_______________________________________________________________

Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.

Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

A figyelő fül oldja meg a mesélő nyelvét.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

A burok

Stephenie Meyer

A burok

Egy picit talán furának tűnhet, hogy nem egy klasszikust (lásd Hobbit), vagy krimit (lásd Nikki Heat sorozat) írok ma le, hanem egy science fiction regényt. Számomra is kicsit érdekes volt, mikor kezembe kaptam ezt a könyvet. Fogalmam nem volt még anno, hogy ki is Stephenie Meyer, és hogy milyen könyveket ír, illetve elég érdekesnek találtam a borítóját, szóval gondoltam elolvasom. Meglepődtem magamon, hogy egy több, mint 500 oldalas könyvet el tudtam olvasni, ami méghozzá tele volt (számomra sok) romantikus részekkel. Ettől függetlenül tetszett a könyv és a film is. Igaz, a film kicsit gyérebbre sikerült, de azért egész jól tükrözi a könyvben leírt dolgokat.

A történet máris úgy kezdődik, hogy a Földet elfoglalják - a magukat Lelkeknek nevező lények - hogy kellemesebb és békésebb hellyé tegyék. Azonban voltak még ellenállók. Melanie Stryder az egyik ilyen ellenálló volt. Azonban őt is, mint minden embert a földön, el akarták kapni. Mondhatni, ez sikerült nekik, igaz, csak egy hajszál híján élte túl a több emeletes esést, csak hogy elmeneküljön a Hajtók elől. A Lelkeknek azonban sikerült megmenteniük Melanie-t és egy új lelket tettek bele, aki Vándornak nevezte magát. Azért Vándor, mert a Föld előtt már 8 helyen élt, és Melanie lett az ő 9. gazdateste. Az ember viszont más volt, mint a többi bolygón élő lények. Vándort megrohamozták Melanie emlékei és érzelmei, és rájött, hogy nincs egyedül. Melanie lelke még mindig ott él, azonban nem tudja irányítani a testét (csak alkalomadtán). Vándor fajtársai persze nem örültek ennek, ezért Vándor elmenekül Melanie segítségével. Megpróbálja megkeresni öccsét Jamie-t és barátját Jared-et. Sikerül rájuk találnia a sivatagban, azonban a több órányi séta és hőség a kiszáradás felé taszította Melanie-t, míg rá nem talált nagyapja, és vitte be a rejtekhelyre az emberekhez. A többiek persze nem örültek neki, mivel tudták, hogy már nem Melanie van ott velük, hanem egy másik lény. Ezért is akarták több alkalommal megölni. Eleinte ezért gyűlölték ha meglátták, később viszont kezdték elfogadni az ottlétét. Vándor azonban érzéseket kezdett fűzni, egy Ian nevű férfihoz (aki korábban még meg akarta ölni, azonban egy idő után megbánta tettét és összebarátkoztak) viszont Melanie-t ez nagyon dühítette, mivel ő meg Jaredbe volt szerelmes.

Egy nap viszont Jamie, Melanie öccse megbetegedett, és csak a Lelkek gyógyszere segíthetett rajta. Ekkor nagy hasznát vették Vándornak, mivel észrevétlenül be tudott jutni bárhová, hisz úgy nézett ki, mint a többi ember akiben egy másik lélek lakozott.

Ezért aztán az orvost, aki az emberekkel együtt rejtőzködött a barlangban, megtanította, hogy hogyan lehet a lelkeket eltávolítani a gazdatestekből, azonban volt két feltétele Vándornak. Az egyik, hogy az ilyen kiszedett lelkeket visszaküldik egy másik bolygóra, a másik pedig, hogy őt eltemetik. Ez persze Ian-nek nem tetszett, mivel szerette Vándort. Ezért is "szabotálták" Jareddel a temetést, és helyette Vándort egy másik testbe helyezték át. Az új testben már nem volt másik lélek, túl fiatal volt még, szinte csak egy gyerek. Vándort meglepte, mikor újra felébredt, és hogy még mindig ugyanott találta magát. 

A lázadócsoport később egy portyára indult, azonban meglepték őket. Szerencséjükre, nem a Hajtók voltak, hanem csak egy másik lázadócsoport, ahol szintén volt egy hasonló eset, mint Vándor és Melanie. Ez pedig azt vetíti előre, hogy van esély a két faj közti együttélésre.

Sok kritikát kapott ez a könyv, pedig nekem még be is jött. Épp akkor talán erre volt szükségem. Egy kis romantikára, egy kis kalandra, egy kis önfeláldozásra, és így tovább. Ritkaság pedig, hogy science fiction könyvet olvasnék el. Persze a fantasy azért más műfaj, azt szívesebben olvasok :) .

Naked Heat

Richard Castle

Naked Heat (Meztelen hőség)

Ma a Nikki Heat sorozat második könyvét mutatom be, egy kicsit tömörebben, mint az előzőt, és ami szinte ugyanúgy kezdődik mint az első rész....tehát egy gyilkossággal. :)

Rögtön bele is vág a közepébe a szerző, és egy gyilkossággal kezdődik a könyv. Ebben a könyvben Nikkinek egy bulvárújságíró gyilkosságát kell kivizsgálnia, azonban mindig akadnak bonyodalmak. Ilyen például, hogy még több holttest kerül elő, vagy hogy az úton a laborba, az

autóból ellopják az újságíró holttestét....és Rook még mindig nem jelentkezett a kapitányságon. Jobb esze volt, és egyből egy gyanúsított lakásán találják meg és veszik őrizet alá. Persze ez még csak a kezdet. Jön még az eltitkolt lánya az újságírónak, és így tovább, és így tovább. Ezáltal több a gyanúsított és mindig több név szerepel a könyvben, amit meg kellene jegyezni. Végül természetesen kitisztulnak a szálak, és jön a végső akció. Számomra a vége nagyon tetszett, ahogy Rook egy székhez kötözve próbált menekülni a gyilkos elől. Persze nem úgy sikerült, ahogy ő azt gondolta. Majd jön a happy end a

végére, mint ahogy azt az első részben is megtapasztalhattuk. A gyilkos a rács mögött, Rook és Nikki megint egymásra talál..aztán mégsem.

A romantikus szál valamelyest javult az első részhez képest, de azért az elején, mikor rátalált Nikki Rookra egy gyanúsított lakásán..kicsit felpezsdítette a történet azon részét. Később is idővel feljött ez a dolog, mert nem egyszer történt meg, hogy Rookot több olyan helyen megtalálták, ahol nem lett volna szabad lennie. Akár már romantikus regénynek is elmehetne ez a rész, de még mindig a nyomozáson van a fő hangsúly.

A humor is egy fokkal jobb lett, és sokkal inkább kezdett hasonlítani a sorozathoz, ami szerintem jó.

Ezt a könyvet is egész gyorsan elolvastam, mert minden fejezetet úgy zár le Castle, hogy a következőt is olvasd el...és ki szeret félbehagyni egy ilyet? Én biztosan nem. Összességében jobban tetszett, mint az első rész, de azért még mindig nem tette fel az i-re a pontot. Ettől függetlenül nagyon bejött és öröm volt olvasni. Másoknak is csak ajánlanám, mert egy próbát nyugodtan megér, főleg ha valaki szereti a sorozatot, akkor ezt is szeretni fogja. :)

Harry Potter

Augusztusi kihívásunk mai "főszereplője" egy sorozat. J.K. Rowling világhírű Harry Potterjét hoztuk ma el nektek a mi szemszögünkből.

A mai önriportunk néhány részletre tér ki, a történettel kevésbé foglalkozunk, hiszen azt rengetegen ismeritek. Mégis lesznek olyan napok, amikor HP részeket hozunk bemutatásul, mi hogy éltük át őket. A szót nem is szaporítanám tovább. Kellemes olvasást mindenkinek!

1. Mi volt előbb: a könyv vagy a film?

A film. 4 éves voltam, amikor elvitt anyum a moziba az első részre. Nővérem bele volt bolondulva, és az sem érdekelte, hogy szlovákul vetítik (ugye Felvidéken élünk :) ). Máig emlékszem rá. Imádtam. Később kazettán is megszereztük, és szinte kívülről tudtam. A könyvet csak pár éve olvastam el... Valamiért nem volt hozzá sose kedvem, hiszen ott a film. Na, de ahogy elolvastam, kiteljesedett az egész történet. Rengeteg dolog nem került bele a filmekbe, így egy picit haragszom rá :P Ettől eltekintve mindkettőt szeretem, és a szívembe lopták magukat.

Egyértelműen a film volt nekem az első. Hány éves is lehettem? Azt hiszem olyan...9 éves lehettem, mikor először láttam moziban az első részt. Suliból voltunk, és szerintem megérte. Mondjuk akkor voltam moziban is először, szóval nagy élmény volt. A könyv az még váratott magára. Amúgy azt hiszem, hogy ekkor kezdtem el nagyon érdeklődni a filmek világa iránt. Látványos volt akkor, az egyszer biztos. Teljesen más szemmel néztem, mint most.

2. Mi fogott meg a témában?

A varázslat. Az a környezet, amit Dumbledore-t körülveszi - hiszen sok mindennek ő a fő feje - és a nem is tudom...minden.

Hát vajon mi tetszhetett?? Persze hogy a varázslás és az ő világuk. Régen én is varázsló akartam lenni. Folyton egyenes ágakat szedtem össze, és hasonlóan hadonásztam velük, illetve kántáltam a varázsigéket. Persze amit tudtam, mert vannak amelyeket nem tudtam.  Ettől függetlenül még gimiben is szívesen „hajtogattam” papírból pálcát. Ekkorra legalább ismertem a varázslatok 80%-át. Aztán meg jó volt csak úgy gyerekeskedni kicsit. 

Még ma is szeretem a varázslást. Menő dolognak tartom. Mindig is meg akartam tanulni varázsolni valami igazán jót...de eddig valahogy nem sikerült.

3. Mikor és miért olvastad el a könyveket?

Azt hiszem két éve olvastam először őket. Kifogytam az olvasnivalóból, és már a kellő kíváncsiság is megvolt, így kézbe vettem, és le se tettem a hetedik részig.

Vicces, de érettségi után olvastam el az első részt. Utána persze a többit is, de azért fura, hogy 9 évesen láttam a filmet először, és 18 évesen olvastam csak el a könyvet. De ettől függetlenül jó volt. Voltak benne részek természetesen, amik nem egyeztek meg a filmmel, és ezt azonnal észrevettem. Persze nem hibáztatom a filmrendezőt, jó munkát végzett, azt kell hogy mondjam.

Azért kezdtem bele, mert „Ó, ez angolul van! Kíváncsi vagyok milyen lehet eredeti nyelven”. Aztán könnyűnek tűnt a nyelvezet, mivel gyerekeknek íródott, szóval simán megértettem. Végül a maradék hatot is angolul olvastam el. Ez a 7 könyv volt az első, amit angolul olvastam el. Örülök neki...megszerettette velem az angol nyelvű könyvek olvasását.

4. Melyik tetszett a legjobban?

Az ötödik rész, mert ebben van a legtöbb olyan dolog, ami nem került bele a filmbe, és ezek a dolgok igazán figyelemre méltóak és fontosak. A későbbiekben majd részletesebben szeretném bemutatni és elmondani a dolgokat.

Hmm...ezen kicsit gondolkodnom kell, mert mindegyikben van, ami tetszett és van ami nem. Nehéz választás, de a Főnix rendjét mondanám kedvencnek. Igaz, hogy a leghosszabb könyv, de szerintem az egyik legviccesebb is, és ekkor kezdődik el az igazi háború. Mondtam már, hogy odavagyok a háborúért? És ez még varázslók között...fenomenális. Tehát igen, az ötödik könyv tetszett a legjobban.

5. Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Hmm.. Nem tudom :( Hagrid, Hermione, Ron, Harry, George, Fred és mindenki más. Komolyan nem tudok választani... Igaz, van aki kedvesebb számomra, de nem tudnék választani közülük. Esetleg Dobbyt. Őt nagyon nagyon szerettem (a többieket is!). De az ő boldogsága, megjelenése néha teljesen fel tudott vidítani és meg is nevettetett. A legkisebb dolognak is tudott örülni. Példát vehetnének páran róla ;)

Sok kedvenc szereplő van, és nehéz is lenne közülük választani...főleg egyet. Kettőt még tudok. Hermione és Luna. Hermionet az első részekben még nem annyira kedveltem, de később egyre jobban bejött. Eleinte túlságosan a szabályokkal volt, nem szeretett tilosban járni...a végén már annál inkább. Luna meg Luna. Okos, szép, a neve is szép, szóval simán tetszett. Mármint szereplő tetszett..nem máshogy, ne hogy félreértés essék. Azt mondjuk sajnáltam, hogy nem volt benne már a második résztől kezdve, pedig ő is Ginnyvel kezdte a sulit. Mindegy most már, kedvencem és kész.

6. Szerinted mi a sorozat mondandója, lényege?

Elsősorban a szórakoztatás, és a fiatalság megszólítása. Természetesen ez a történet mindenkihez szól, nem csak az ifjúsághoz. A szórakoztatás mellett pedig ott van egy fontos szál is. Az egész történet vezérfonala a szeretet. Minden ebből indul ki. Kezdve Lily védelmező szeretetével, Piton "tartózkodó" szeretetén át, egészen Ron és Hermione szerelméig. Mindenütt ott van. Csupán Voldemortból veszett ki. Rá nem vár más, csak a halál. Holott a lehetőség végig ott van előtte... De nem lép előre, ő megmarad a szeretetlenség világában. Innen ered minden rossz és minden konfliktus is. A való életben próbál szerintem rámutatni ugyanerre a problémára Rowling egy olyan történeten keresztül, aki mindenkit megérint. Csakúgy, mint a szeretet is.

A mondandója az,hogy: „Varázslás már pedig létezik!”

7. Szerinted mennyire tér el a film és a könyv?

Vannak eltérések, mint mindig. De ahogy már előbb mondtam, nekem az ötödik résznél ütött nagyon. Ott rengeteg dolog kimaradt, és picit be is telt a pohár... Ekkor váltam teljes mértékben könyvpártivá.

Fogós kérdés, mivel mindkettőt szeretem. Annyit fűznék hozzá, hogy egy film nem lehet olyan hosszú, mint egy könyv, tehát el kell, hogy térjen egymástól, azonban azt kell hogy mondjam, amit csak lehetett, és a történet is megengedte, egész közel van a film és a könyv egymáshoz. Százalékban kifejezve olyan 75-öt mondanék. Annyi bőven elég. Legtöbb eltérés (illetve elhagyás), az negyedik, ötödik, és a hatodikban van, mivel ezekben voltak olyan mellék történetek is, amelyek nem nagyon kötődtek a fő történethez. Ilyen például mikor Hermione a házimanók jogaiért küzdött.

8. Voldemort bukása után vajon hogy folytatódna a történet?

Mindenki boldog, a gyerekek élik az életüket, de azért a mindennapi gondok ott vannak. De ezeket már egy olyan világban tudják megoldani, ahol béke honol, és rendben van minden. Az emberek is. Hiszen..a társadalomban a legnagyobb baj az emberekkel van, nem? Ebben a csodatörténetben pedig még ez is helyrejön. Milyen jó lenne... :3

Minden a legnagyobb rendben, azonban megint történik valami hosszú idő után, és lesz egy újabb Voldemort, aki nem Voldemortnak fogja hívni magát. Hiába, Sirius megmondta. A történelem megismétli önmagát.

9. Szerinted hány varázslóiskola volt még a Roxforton kívül, és az mennyire lehetett más?

Szerintem éppen annyi, ahány mugli suli. Jóó, valamivel biztosan kevesebb. De azért vannak. A minőségük pedig szerintem nem éri el a Roxfortit. Ehhez nem nagyon tudok többet fűzni. Nálam Roxfort a legjobb :3

Sok. Konkrétabban olyan 13 minimum. Mert ugye ha volt kviddics világkupa, akkor valahol kell lennie iskolának, viszont a tűz serlegében csak 3 iskola vett részt a trimágus kupán (Roxforton kívül), és a kviddicskupán ott volt Írország is. Ezért több iskola volt szerintem.

Sokkal másabb kellettek hogy legyenek. Minden iskolának megvan a saját...eredetisége.

         10. Kipróbálnád a varázslósakkot?

Ezer örömmel! Persze nem élesben, ahogy a Bölcsek kövében is történik. Hanem finoman, egy kis táblán. Nagyon élvezném. Szeretek sakkozni amúgy is, ez pedig még jobban megszerettetné velem. Talán jobban átlátnám.... Hmm..kell nekem egy!

Kipróbálnám, de nem vagyok túl nagy sakkmester. Volt, hogy egy egyszerű gyalogtól is sakkmattot kaptam.

11. Kinek a bőrébe bújnál szívesen és miért?

Hermione. Összejön Ronnal! Meg okos. Nagyon okos. Ugyanakkor van benne elég spiritusz, és sok mindent ügyesen meg tud oldani. Szívesen lennék olyan, mint ő.

Talán Luna bőrébe, mivel róla keveset ír az írónő, és kíváncsi vagyok, hogy mit is csinál a szabadidejében, kikkel jár össze (persze ilyenből kevés van), meg hogy igazából milyen az ő élete.