2015. augusztus 15., szombat

Jane Eyre

Charlotte Brontë

Jane Eyre




Ez a könyv a pont az i betűn. Gyönyörű történet egy olyan világból, ami már elmúlt. A klasszikus regény minden oldalát csak úgy faltam. Végre egy olyan szerelmes történet volt, ami minden szenvedést megért, értelmes és művelt volt. A mai könyvektől teljes mértékben különbözik. 
Itt még teljesen jelen van a tartózkodás, az udvarlás minden gyönyörű mozzanata, a gyötrődés pusztító fájdalma, a menekülés félelme... Minden.
A történetünk azzal kezdődik, hogy a kis Jane a loowodi árvaházba kerül, mert a nagynéni már nem tűri meg a szegény árvát. Azonban itt (is) olyan dolgokat tanul meg a kislány, melyek egy érett, okos nőt faragnak belőle. Az iskolái után sok tapasztalattal már a tarsolyában házitanítónak szegődik. Így kerül Mr. Rochester házához. Azonban itt kezdenek bonyolódni a szálak... Többet nem is árulok el :) Nem szabad!
A történetben, ami alapjában véve szerelmes, rengeteg életre nevelő lecke van. Ezt csak az tudja, aki elolvasta. Így, annak ellenére, hogy most be kéne mutatnom, csupán csak ajánlom mindenkinek. Ezzel a történettel sokat tanulhattok lányok. Én csak azt bánom, hogy nem korábban olvastam el. Úgy hiszem és érzem, hogy Charlotte Brontë ebben a könyvében egy olyan erkölcsös világot írt le, ami már soha többé nem lesz ezen a földön... Hacsak nem változunk meg :)
Talán ez a könyv segít elindulni azon az úton. Mert kinek nincs még elege a pávákból? ;) Nem lenne jobb mindenkinek egy Mr. Rochester? Huppsz....psszt!
Ezzel a könyvvel is úgy vagyok, hogy csak pihegek, nem tudok összefüggően beszélni róla, mert olyan mély üzenete volt, hogy nehéz azt szavakba önteni. 
Azt csak a szív érti.
_______________________________________________________________

Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.

Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane!

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

A figyelő fül oldja meg a mesélő nyelvét.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.