2018. augusztus 23., csütörtök

Gyöngyfűzés

 Már évek óta nem fűztem gyöngyöt, pedig nagyon szerettem. Talán sok volt körülötte a macera - mindig szétrakodni, összeszedni mindent, az elgurult gyöngyöt is felvenni - külön helyiségem pedig nem volt rá. Azonban a napokban elhatároztam, hogy visszatérek eme régi hobbimhoz és többé is teszem, mint hobbi! 

A képen látható karkötőt már nagyon régen elkezdtem és már be akartam fejezni, így az első "új" alkotásom ez lett. Sikeresen kész van és keresi gazdáját :)


2018. augusztus 14., kedd

Keresztszemes cicák

Nemrég két cica költözött hozzánk, akik azóta is csak boldogítanak mindenkit!
A macskaőrület is sok embert érint (természetesen a szó jó értelmében!), éppen ezért íme egy kisebb keresztszemes gyűjtemény csak cicákról!



További minták itt



Napi motiváció


2018. július 29., vasárnap

Szívvel - lélekkel

Az utóbbi időben egyre több minden foglalkoztat a kreativitáson kívül, bár hiszem, hogy a kreativitásnak és alkotásnak mindenhez köze van.
Így nemrég létrehoztam egy csoportot, amelyben nagyon szívesen látok minden kedves olvasót! :)


csoport elérhető mindenki számára, a csatlakozáshoz csupán meg kell válaszolni a feltett kérdéseket. Szeretettel várlak Téged is!

A komfortzónáról

A három ellenség, akiket kerülnöd kell


Három ellenséget kell elkerülnöd, amelyek képesek megakadályozni, hogy megvalósítsd álmaidat és reményeidet. Ez a három dolog egyébként az emberiség három legnagyobb ellensége.
Az első a komfortzóna. Az ember természetes késztetést érez arra, hogy csendes elégedettségben és kényelmesen éldegéljen úgy, ahogy eddig élt. Munkáját és életstílusát illetően se legyen hajlandó változtatni dolgokon. A változás azonban a növekedés törvényszerűsége, a növekedés pedig az életé. Ha nem mozdulsz ki a komfortzónádból, nem leszel képes a haladásra sem. Ne feledd, "minél többet teszel abból, amivel foglalkozol, annál többel rendelkezel majd abból, amid van".

A komfortzónádból folyamatosan ki kell lépned, erre kénytelen vagy kényszeríteni magad. Egyébként sosem fog változni vagy jobbá válni az életed. A komfortzóna csapdája a siker és a fejlődés ellenségei közt az egyik legnagyobb.
Brian Tracy








2018. július 24., kedd

Napi gondolat


Én már döntöttem: boldog vagyok. Örülök a kis dolgoknak is, hálás vagyok, hogy van fülem, szemem, van hol élnem és még sorolhatnám.
Ne hajszold a boldogságot, éld meg az élet minden kis pillanatát és örülj mindennek. Semmi sem történik hiába!

2018. július 19., csütörtök

Fonalgrafika

A fonalgrafika technikájáról nemrég már írtam. Most azonban egy vele rokon, szintén fonalgrafikának nevezett technikát mutatok. Angolul string art néven ismert. A lényege, hogy nem papírba ütött lyukakon keresztül vezetjük a cérnát/fonalat, hanem a szögekre tekergetjük az akár vastagabb fonalat is.
Igazán mutatós képek készíthetőek, praktikusabb, ha faliképet szeretnénk készíteni.





Az idő

Mindenkinek van órája, igaz?
Akár a falunkon, karunkon, nyakunkban, zsebünkben, de van. Ma már mindenhol megnézhetjük, mennyi az idő. De nem csak az idő számít, hanem a pontosság is. Mi másért néznénk az óránkra, ha nem azért, mert tartunk valahová vagy várunk valakire vagy valamire? Mégis, amit szeretnék elmondani, azt Wass Albert sokkal szebben írta le, így íme egy részlet tőle:


"- Idefigyelj, mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó
nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.

- Idefigyelj, mondta. Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen
többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll,
mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk
is! Érted?
- Értem, hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted, csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam,
amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra
számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod,
vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,
vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy
megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem
térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy
megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi
hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett,
és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt
perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó
nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet
késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."