2015. augusztus 25., kedd

A beavatott


Veronica Roth

A beavatott

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.



Először a film volt, aztán a könyv. Pedig eleinte még nem is annyira érdekelt, meg inkább ilyen csajoknak való könyvnek gondoltam. Hát egy kicsit tévedtem. 

A film bejött, fogalmam nem volt, hogy miért is néztem meg. Szerintem csak azért, mert eléggé felkapott volt. Megnéztem. Aztán még egyszer. Majd még egyszer. Érdekesnek találtam a történetét. Szószerint bejött. Természetesen aztán ahogy a könyvet kezdtem el olvasni, akkor már a filmbéli szereplőkkel képzeltem el az egész történetet. 
Egyik kedvencem már az, hogy egy hősnőről szól. Azok a történetek már 1 piros pontot kapnak nálam. Számomra furán indult az egész, de aztán ráeszméltem, hogy nem is olyan hülyeség ez az egész. Persze fura volt számomra, hogy egy egész társadalmat csak úgy beskatulyáztak 5 csoportba. Ha én is szerepeltem volna benne, biztosan Elfajzott lennék. Nem tudom magam elképzelni kizárólag csak műveltnek vagy barátságosnak vagy csak bátornak. Mindegyikből egy kicsi, különböző arányokban. Így aztán magamra leltem kissé Trisben, mivel ő is ilyen volt...nem tudott teljesen beilleszkedni csak is kizárólag egyetlen csoportba.

Voltak pillanatok, mikor olyan "éhezők viadalás" érzésem volt, de korán kialudt, mert azért mégsem olyan. Például mikor el kellett dönteni, hogy melyik csoportba tartozzanak. Aztán ahogy Tris bekerült a bátrak közé, következett az edzés és a harcok. Itt azért bőven eltér a film és a könyv. Ritkán van velem így, de a könyvben részletesebben volt leírva és jobban átjött Tris bátraknál töltött ideje, mint a filmben. Sok részt kihagytak, de azért a java megmaradt.

A vizsgák...kicsit kaotikusak, de érthető, hiszen nem lehet mindenki a legjobb. Ez manapság is így van, mint mikor érettségizünk vagy éppen egyetemre jelentkezünk. A vizsgánkon múlik, hogy sikerül bejutni avagy sem...és mi is csoportnélküliek leszünk. Ez a rész viszont a filmben jobban van szemléltetve...a felkészülés a szérummal, majd a vizsga is a bírák előtt. Persze ez már ízlés kérdése.

Majd jött a nagy változás. Egy újabb szérum készült el, amivel irányíthatóak lettek az emberek.
Mivel Jeanine, a műveltek vezetője szeretett volna lenni a vezető, azonban az Önfeláldozók ezt nem engedték, és a „a jogok könyvében” is leszögezték, hogy az Önfeláldozók vezessék a társadalmat, mivel önzetlenül döntenek, és nem elfogultan vagy egy bizonyos célt követve...mint például Jeanine. A szérumot és a bátrakat felhasználva lerohanta az Önfeláldozókat, azonban az elfajzottakon nem működött a szérum. Tehát Trisen sem. Ez viszont még nagyobb probléma volt számára, mivel így bármikor elfoghatják és száműzhetik...rosszabb esetben tesztelnek rajtuk különböző szérumokat. Ezért is szabadult el a többi bátortól Négyessel együtt, aki szintén elfajzott volt. Hogy megfékezzék Jeanine-t, le kellett állítani a programot. Sikerrel járnak, azonban menekülniük kell. A város falain túl, a Barátságosokhoz menekülnek.
Összességében a történet nagyon kalandos. A poén azért ritkaság benne, de nagyon érződik benne a jellemfejlődés..főleg Tris felől. Négyesen is átjön valami, mivel szerelmes lesz Trisbe, de ez csak később bontakozik ki. Így eljutottunk a szerelmi szálhoz, ami nem éppen bonyolult, de azért mégis. Tris akarja is meg nem is. Ha belegondol a jövőbe, akkor nem akarja, de a jelenben szereti Négyest.




„ – A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra. 

Úgy érzem, mintha valaki friss levegőt fújt volna a tüdőmbe. Nem vagyok Önfeláldozó. És Bátor sem. 
Elfajzott vagyok. 
Akit nem lehet irányítani.”