Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festmény. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 8., vasárnap

Színekbe gabalyodva

A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet.
Szimonidész

Ma Vörös Eszter Anna munkáit szeretném megmutatni minden kedves olvasónak. Pár hónapja beléptem egy kézügyes csoportba a nagy kék felületen, és azóta rengeteg szép alkotást látok - nemcsak tőle. Azonban az ő munkái fogtak meg a legjobban, és úgy éreztem, másokkal is meg kell osztanom ezt a csodát.
Többnyire mobilon böngésztem az oldalt, este az ágyban, és sokszor merültem el bennük. Maguk a képek adnak valamilyen gondolatot, majd a címek. Néha nem értem a képet, de aztán a címmel teljes értelmet nyer, így még mélyebbre visz. Valahova, ahová csak álmunkban léphetünk.
Az bemutatandó alkotó mottója, ha szabad így fogalmaznom egy Picasso idézet: "Minden, amit el tudsz képzelni, valóságos." Ez talán összefoglalja az én előbbi gondolatmenetemet is, és még több értelmet ad mindennek. De a szavak után beszéljenek a képek:

A magányos tiltakozó 

Csillagokat kapok el a puszta kezemmel

A szívem egy kirakós játék

Mindennapi Csodák

A mi saját viharunk

Szembenézni a hajnallal

Kalandvágy

...és még annyi szép képe van...
Eszter képeit megtaláljátok mind a facebookon, mind az instagramon! Kövessétek Ti is, hatalmas utazásra hív! :)
Ha pedig igen kreatív szemmel nézzük, akkor tökéletes ajándék bárkinek egy ilyen festmény. Én is nagyon szívesen látnám bárhol a házban! Sőt - most pattant ki a fejemből - én a füzeteim borítójaként is tökéletesen el tudnám őket fogadni. Jó, nem lealacsonyítani szeretném őket ezzel, csupán minél jobban szem előtt "tartani".  Hátha többet forgatom a füzeteimet is majd. Viccet félretéve azonban rengeteg ötletre sarkallhat minket e kéznek a munkái. Remélem rajtam kívül még sokaknak mutathattam újdonságot, küldhettem őket egy kaland felé és varázsolhattam mosolyokat az arcokra.

Az élet tele van csodákkal... Amikért érdemes élni...


2015. augusztus 29., szombat

A festmények világában

Mint (hobbi)fotós közel érzem magam a festészethez. Igaz, nem az én világom, hiszen rajzolni is csak a magam módján tudok, de ez a világ mégis a fényképészet elődje. Akkora örökléte és szépsége van, amin a mai ember is eltöpreng... Talán olyan egy-egy festmény, mint egy könyv. Ha megtalálja a nézőjét, úgy, mint egy könyv az olvasóját, akkor távoli világokba repítheti el, ejtheti rabul, mutathat neki újat.
Ilyen élményekkel léptem ki egyszer egy sokadik múzeumból. Annyi festményt láttam már életemben, hogy megfájdul a fejem is, ha végiggondolom. De nem bántam meg. Minél többet láttam, annál inkább értettem őket... Nagy dologgal ajándékoztak meg. A művészet valami olyan dolog, amivel közelebb kerülünk egy fenségesebb, szebb világhoz... (Utána viszont ki kell lépnünk az utcára, ahol valószínűleg elveszik ez az érzés.)