2015. augusztus 19., szerda

Fire

Kristin Cashore

Fire

"Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt."

Már nem is tudom, hogy mi miatt kezdtem bele ebbe a könyvbe. Egyáltalán nem az én stílusom, maximum annyi, hogy fantasy jellegű. Szóval egy kis fantasy, egy kis romantika, meg egy kis történet a javából. A főszereplő, Zsarát, szerintem engem is befolyásolt, pedig csak egy sima világosszőke csajsziként képzeltem el. A történet tetszik, hisz megint van jó és rossz, és megint meg kell menteni a világot a pusztulástól, tehát ebben nem kételkedtem. Ezen a téren okés. Szereplők szintúgy. Zsarát a kedvenc, ő maga a főhős, mellette pedig Brigan, aki egy kis jellemfejlődésen megy keresztül. Rajtuk kívül még ott van a király, Nash, aki gyenge akaratú, mivel bármikor és bárhol el tudta őt varázsolni Zsarát. A király inkább lehetett volna már akkor Brigan, sokkal talpraesettebb volt. Helyette ő volt a katonák főparancsnoka. Ez is gondolom befolyásolta abban, hogy ne essen bele Zsarát befolyásába, viszont nem értettem, hogy akkor mégis miért változik meg? Mi oka lett rá, hogy hirtelen beleszerelmesedjen Zsarátba? Hisz folyton elzárta tőle az elméjét, és eleinte ő sem nagyon örült a társaságának.
Igen, van benne romantika, persze nem dögivel csak olyan mérsékelten mondanám. Erre a részre is még úgy azt mondom hogy oké. Egyik "legromantikusabb kapcsolat" a műben, Zsarát és Íjász. Volt mikor együtt voltak, aztán mégse, aztán megint, aztán meg összevesztek és Zsarát elment. Persze mikor keresni kezdte Íjászt, addigra ő eltűnt, majd meghalt. Sajnáltam őt, életben maradhatott volna valahogy. 
Kaland is van benne és több szálon is fut néhol a cselekmény. Kedvencem talán a vége, amikor is lelepleződik az összeesküvés, azonban nem minden halad a tervek szerint. Zsarátnak pedig el kell döntenie, hogy mi a helyes

Igaz, ennek a könyvnek a párját, a Garaboncot, még nem olvastam, pedig elég sok utalás van a könyvben benne. Lehet ezért is nem értettem meg elsőre néhány dolgot, hogy mi hogyan, és miként működik. Majd a közeljövőben, ha lesz rá időm, akkor elolvasom és úgy talán össze tudom hasonlítani a kettőt, és esetleg párhuzamot is tudok vonni a kettő között.