2015. augusztus 13., csütörtök

Elakadó lélegzet

Rebecca Donovan

Elakadó lélegzet



Kicsit régen olvastam már ezt a könyvet, szóval a pontos cselekményre sem emlékszem már, de mély nyomot hagyott bennem.
A Csak lélegezz! trilógia első kötete, mely egy olyan témát ölel fel, amiről manapság szükséges beszélni. A családon belüli erőszakról van benne szó. 
A cselekmény pedig körülbelül annyi, hogy Emma, a bántalmazott lány életébe beköszönt a szerelem, és így nem csak a boldogság felé nyílik meg előtte az ajtó, hanem a szabadság felé is. Természetesen a történetről nem lehet ilyen szabadon beszélni. Rengeteg szomorú és gyomorforgató jelenettel találkozunk. Talán ez volt az a könyv, ami az olvasás ellenére nem vidított fel. Ennek ellenére miért "tetszett"?
Azt hiszem azért, mert végre egy olyan történetben találtam magam, ami nem mintasztori. Itt is megjelenik a happy end (majdnem, de ugye ez egy trilógia), de sokkal másabb szálakon fut, mint egy romantikus regény. Rengeteg komorság van benne, nem csoda, és néha ilyen is kell. Felüdülés volt a sok szerelmes után. 
Azonban én is szenvedtem, mint a főszereplő. Olyan dolgokat kellett végigszenvednie, amiket én nem bírtam volna ki. Néha talán túl abszurdak voltak a dolgok, de nem tudhatom biztosra. Ami azt illeti, én is akadozva beszélek erről a könyvről... Érdekes kaland volt.
Viszont volt egy két dolog, ami kifejezetten nem tetszett nekem:
Ugye néhány számomra abszurd dolog. Valamint a lány hozzáállása. Egy fejlődő jellemkarakternek kéne lennie, aki kitör ebből az életből, de ehelyett csak kéreti magát, és húzódzkodik. Ez pedig a következő részben sem változik. Ott sokkal több minden történik, de nagyon kezdett belőle elegem lenni. A harmadikat már el sem olvastam. Mindkét könyv lezáratlanul végződik. Majd a történet, ahonnan indultunk, teljesen kifordul. Már nem a bántalmazás lesz a fő téma, amiért mindenkinek felcsillan a szeme, hanem az önmarcangolás passzírozása. Természetesen nem lehet állandóan arról szó, de valamiért mégiscsak ezért kezdtek sokan neki a könyvnek, a vége pedig teljesen eldeformálódik. 
Nem tudom már tovább szaporítani a szót. Szomorú téma, jó könyv, de többször nem hiszem, hogy elolvasom. Ha lesz még ilyen témájú könyv a piacon, szívesen veszem kézbe, de akkor üsse meg a téma komolyságát, ne beszéljen el mellette, és a megoldás is legyen éppoly kemény, mint az erőszak.