2015. augusztus 27., csütörtök

A Szent Johanna gimi

Leiner Laura

A Szent Johanna gimi


Sokat vacilláltam, hogy elolvassam-e ezt a sorozatot. Anno, mikor megjelent az első rész kezdtem neten jó könyvek után böngészni... Sorozathoz nem volt kedvem, nem vettem meg, és igazából nem is volt elég meggyőző a fülszövege. Aztán mikor egy új közösségbe csöppentem (húú, gimis lettem, de régen volt), rábeszéltek az új barátaim, akik már akkor igazi, kimondott könyvmolyok voltak. A nyári szünetben fogtam neki a könyveknek, és két hónap alatt mind elolvastam (meg még 4 másik könyvet). A mennyiség amennyit én nevettem... Irdatlan. Már ha van ilyen. Néha úgy jöttek utánam, hogy mi a fene bajom van... Egyedül ültem a csendes szobában és tíz percenként röhögtem. Volt, hogy a buszon bámultak meg, mert egy-egy visszafojtott nevetés igen érdekes hangokat hozott ki belőlem. A sorozatot egészben mutatnám be, hiszen elég komplex a történetünk.
Főszereplőnk Reni, aki szeptemberben gimis lesz... Szeptember 8-án meglátja Cortezt, a menő osztálytársat, akibe azonnal beleszeret.... Azt hiszem ennyi elég is :D
Egy tipikus kamasztörténet, ahol van minden. Szerelem, veszekedés, csalódás, barátság, utálat, minden. A 8 részen át mi is a társaság része leszünk, ugyanis Reni osztálya egy összetartó közösség - irigylésre méltó. Velük nevetünk, sírunk, szenvedünk... Ó, igen. Reni rengeteget szenved, ugyanis ő a bénakislány, Cortez a menőcsávesz. Kicsit sablonos ebből a szemszögből, de talán azért, mert a való életben is sokszor megtörténik.
Aki szeretne felszabadulni, új arcokat megismerni rövid időn belül, annak nagyon ajánlom ezt a sorozatot. Ami fontos, hogy ne adjátok fel az első könyv után. Igen unalmas, de hát be kell indulnia valahol a történetnek. Nekem a kedvenc részem a 4. könyv (Barátok) volt. Ezen nevettem a legtöbbet, ezt is olvastam később újra. Talán másodjára már nem foglalt le annyira, sok leírást átugrottam, de a poénok végett megérte. 

– Nemáár – ámult Zsolti. – Szeptemberben leléptek Párizsba?
 Én mindjárt besza… – kezdte. 

– Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday, az ajtón kilépve. 
– Mindjárt besza… mbázok a suliba – improvizált. 
– Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! – vigyorgott rá. 
– Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.


Teljes mértékben el tudott repíteni máshová ez a történet, nagyon szerettem... Azonban az én kedvencem nem Cortez volt. (húúúú) Nem bizony. Sokkal inkább Zsolti és Dave volt a menőbb, illetve Kinga. Renit néha nagyon utáltam, még most is eszembe jutnak pillanatok, amikor nagyon meg tudtam volna rángatni. A szülei is elég "nyomik" voltak, mert hiába, hogy egy szem lányuk van, ők mégis könyvekből nevelik őt, holott már csak a glória hiányzik a fejéről. És rengeteg piti dolog miatt volt büntiben, sokszor kapott ki oktalanul stb. Ettől függetlenül bírtam az ő szemszögét is, de második olvasásra, már tudtam, hogy mi miért történt vele. Átláttam a többiek fején is a cselekményt. Azonban ezek a dolgok sem utáltatták meg velem, sőt. Annyi, hogy nem lett kedvenc, de azért bírom :)
Esetleg még ami szívfájdalmam, hogy Arnoldot (bff, könyvmoly, okos, mi kell még?) megutáltatta az írónő mindenkivel, és így szerintem azt érte el, hogy a menő csávók (a valós életben a plázapasikák) nagyobb esélyt kapnak, hiszen még a könyvmoly is elpártolt a szintén moly csajtól. Mondjuk nem tudom mi lett volna, ha máshogy sül el az egész... De Cortez nekem már túl menő volt...
Nem szomorkodom, ez csak egy történet :) Mindenki máshogy éli meg, mást gondol róla. Én így vélekedek. Jó utazás volt. Nekem is kell egy ilyen közösség, ilyen emberek. 
Apropó ilyen emberek!!! Ne felejtkezzünk meg Máday néniről. Best of. No comment. Nagyon bírtam, főleg Máday vs. Zsolti részeket. Ha másért nem is, ezekért a pillanatért abszolút megéri ;) 

Magamról: Újabban verseket írok. 
Íme egy gyöngyszem: 
"Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila. 
Ugyan Emilia, ne legyen ránk pipa!" 
by Nagy Zsolt